Monotónia untat – mondom én.
Varietas delectat – mondja a latin. És utóbbinak igaza is van.
Miért jut eszembe?
Azért, mert csütörtökön P. csabára mentünk a gyerekekhez. Pénteken is, mert megjöttek a nászomék, és valamennyire együtt dolgoztunk.
Ezt az együttműködést tegnap is folytattuk.
Viszont ma már vasárnap van.
A tervezett kertépítési munkák zömmel befejeződtek.
Nászomék kora délután haza. A fiatalok pedig jól teszik, ha pihennek egy kevéssé, annál is inkább, mert M. holnap már dolgozni megy.
Mindent összevéve: szeretünk náluk lenni, de úgy gondoljuk, hogy a tőlünk elköltözött öttagú család tartozik egybe. Ezért aztán meg-meglátogatjuk őket, de szeretnénk hozzájárulni az ő függetlenségükhöz is.
Ami pedig engem illet, belülről hallgatom tenger mormogását. Ez annyit jelent, hogy az általam szedett Rythmonorm tabletta olyannyira nyomatja a szinusz jeleket, hogy egész éjszaka a szívritmusomat hallgatom.
(Tehát élek.)
Amit megjegyzek: Ha azt mondom – ne olyan hangosan, szívem! – akkor az előzőekből fakadóan ez azt jelenti, hogy jó lenne, ha szívverésem halkabbra váltana.
Ha eltekintek az előző szituációtól, akkor meg azt jelentheti a ne olyan hangosan, Szívem! –, hogy lécci, lécci, lécci ne zsörtölődjél velem.
Visszatérve a fülzúgásos folyamat meglétére, nem tudom elfelejteni G. történetét, aki volt osztálytársának, az orvosprofesszornak felvetette, hogy problémája van.
- Mi volna az? – így a prof.
- Zúg a fülem.
- Nekem is – mondta az orvos, és mi a panaszod?
- …Semmi.
***
Még megjegyzem azt is, hogy egykori főiskolámban jó ötven éve végeztünk. Ennek okán meghirdették az aranydiploma átadási ceremóniát. Nem vettem részt rajta. A küldött fotók tanúsága szerint kék-fekete talárba öltöztek az öregdiákok, a fejükre tették a hülye szögletes sityakot, és képesek voltak a fotós előtt ezekben pózolni.
Nem szeretném magamat ebben a maskarában látni.
Ami érdekesebb, hogy a kb. 90 főből álló évfolyamból eddig tizennyolcan elhunytak. A többiek élnek.
Az élőket Isten éltesse!
Az elhunytakat Isten nyugosztalja!
2019.10.20. 11:25 emmausz
Még élünk
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6915239070
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek