Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • Tiborné Kaposi: Igen, köszönöm itt is, hogy láthattam a képet. A fehér kanapé fölött nagyon jól mutat:))) (2020.01.24. 14:33) Műtők - műtermek
  • gond/ol/a: @gond/ol/a: ja, máris eszembe jutott, Váli Dezső!! (?) (2020.01.20. 12:38) Halál komolyan mondom
  • emmausz: Soraid segítenek megbirkózni naponta egy-egy témával. köszönöm reflexiódat és az Ég áldását kíváno... (2020.01.17. 14:43) Empátia
  • emmausz: Figyelmességét köszönöm. *** Ennél hosszabb könyvet még nem olvastam én sem. Mindenesetre leköt, m... (2020.01.12. 07:07) Mit üzen az Üzenet?

Utolsó kommentek

  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • exbikfic: @emmausz: Értem. Akkor hát mégsem praktikus. :) De ez is szép. (2020.02.03. 13:42) Reggelek Bakonybélben
  • emmausz: Az az esti himnusz dallama. A reggelié s,d ms mr fm s,d ms mr fm sl sf fs fm rmf s mr rd (2020.02.02. 15:58) Reggelek Bakonybélben
  • exbikfic: Én ezt ismerem: l'l'l' dl' dr m mmm sf mr d mmm rr dm r drm mr dt l' (2020.02.02. 15:10) Reggelek Bakonybélben
  • emmausz: Lehetséges, lehetővé teszi a szöveg. Egyébként mindkettőnek van egyedi dallama. Arra jöttem rá, hogy József Attila Altatója ugyanebben a ritmusban készült. Azt hiszem, Sebő F. volt, aki megzenésítet... (2020.02.01. 17:57) Reggelek Bakonybélben
  • Utolsó 20

2020.01.11. 05:41 emmausz

Mit üzen az Üzenet?

Folytatom Vásáry Tamás szélesen hömpölygő Üzenetét, s próbálok rokon gondolatokat felfedezni, esetleg hasonló élmények, tapasztalatok nyomára bukkanni.
A neves emberek körében óriási a féltékenység, s ez alól kevés a kivétel. Mivel egy porondon mérik meg erejüket valamennyien, s művészetükből szeretnének megélni, sőt mi több versenyeket is megnyerni, kénytelenek az utóbbiak miatt nagyon precízen interpretálni a műveket, a művésziesség miatt viszont el kellene szabadulniuk a holt kottától. E kettő között őrlődnek.
Ráadásul a felfogásbeli különbözőségek miatt is állandó a súrlódási felület közöttük. Ez alól a többnyire a legnagyobbak se kivételek. VT Fischer Annie-ról jegyzi meg, hogy társalogni vele csak azt követően lehetett, hogy egyetértettek vele abban, hogy mindenkinél jobb, nagyobb művész. Más zongoristákkal való találkozáskor is általában inkább néhány lehűtő kritikát kapnak a művészek – talán kölcsönösen is. Minden egyéb üdítő kivétel.
Egy ilyen üdítő kivételt nevesít Vásáry. Mint írja, »meghívom Glenn Gouldot is, mint Horowitzot a Carnegie Hall-i Hammerklavier és Goldberg-variációs estemre. Ő sem jön el, mint Horowitz. De a következő évben a Carnegie-koncertem után másnap reggelinél a Buckingham Hotelben csörög a telefon: „Glenn Gould vagyok. Nem tudtam, hogy este játszol, de nem is tudtam volna elmenni. Viszont meghallgattam legújabb lemezedet, és azért hívlak, most, mert nagyon tetszik.”
Kaphat-e jólesőbb virágcsokrot valaki, mint olyantól, aki nem szokott virágcsokrot küldeni? – teszi fel a szónoki kérdést Vásáry Tamás.
Ez az igazság nemcsak a nagyokra igaz, hanem a társadalmi szövetek sűrűjében megbújó alkotókra is. Ilyenek a bloggerek is, ilyen vagyok magam is. Úgy szoktam fogalmazni, hogy igen magányos műfaj a miénk: ülünk a gép előtt, s olykor kotlunk valamit, amely jobbára visszhang nélkül marad. Lövés a sötétbe. Olyasmi, mint a rádióadás. Vagy hallgatja valaki, vagy nem. Vagy hat rá, amit olvasott/hallott, vagy nem. Vagy betelefonál, vagy nem.
Ezért számít kivételesnek egy-egy hangoztatott vélemény. Pláne, ha pozitív. Azért olyan is van. A legutóbbiból kiveszek egy kis jellemző mintát: „Köszönöm szépen a barátságát… gratulálok a munkájához. Sz.T.”
Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem esett jól.
Ez a megjegyzés már nem az első volt, s mivel ritka, nagyon is számon tartom a többivel együtt, mert erőt ad ahhoz, hogy tovább szőjem a folytonos irányváltoztatást felmutató blogszövetemet.  

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7615403186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tiborné Kaposi 2020.01.11. 14:44:27

Olvastam egy blogban, hogy létezik az olvasók követése egy számlálóval. Ha más nem, ez azért bizonyíthatja, hogy vagyunk egy páran rendszeres olvasók.
Én is beleolvastam Vásáry Tamás Üzenet c. könyvébe, sajnos könyvtári lévén a könyv, vissza kellett vinnem, még mielőtt végig tudtam volna olvasni. Ezért is nagyon örülök, hogy itt sok érdekes részletet olvashatok belőle. Amúgy is szeretek Nálad bármilyen témáról hallani.

emmausz 2020.01.12. 07:07:31

Figyelmességét köszönöm.
***
Ennél hosszabb könyvet még nem olvastam én sem. Mindenesetre leköt, mert érdekesen ír.