Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • Tiborné Kaposi: Igen, köszönöm itt is, hogy láthattam a képet. A fehér kanapé fölött nagyon jól mutat:))) (2020.01.24. 14:33) Műtők - műtermek
  • gond/ol/a: @gond/ol/a: ja, máris eszembe jutott, Váli Dezső!! (?) (2020.01.20. 12:38) Halál komolyan mondom
  • emmausz: Soraid segítenek megbirkózni naponta egy-egy témával. köszönöm reflexiódat és az Ég áldását kíváno... (2020.01.17. 14:43) Empátia
  • emmausz: Figyelmességét köszönöm. *** Ennél hosszabb könyvet még nem olvastam én sem. Mindenesetre leköt, m... (2020.01.12. 07:07) Mit üzen az Üzenet?

Utolsó kommentek

  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • exbikfic: @emmausz: Értem. Akkor hát mégsem praktikus. :) De ez is szép. (2020.02.03. 13:42) Reggelek Bakonybélben
  • emmausz: Az az esti himnusz dallama. A reggelié s,d ms mr fm s,d ms mr fm sl sf fs fm rmf s mr rd (2020.02.02. 15:58) Reggelek Bakonybélben
  • exbikfic: Én ezt ismerem: l'l'l' dl' dr m mmm sf mr d mmm rr dm r drm mr dt l' (2020.02.02. 15:10) Reggelek Bakonybélben
  • emmausz: Lehetséges, lehetővé teszi a szöveg. Egyébként mindkettőnek van egyedi dallama. Arra jöttem rá, hogy József Attila Altatója ugyanebben a ritmusban készült. Azt hiszem, Sebő F. volt, aki megzenésítet... (2020.02.01. 17:57) Reggelek Bakonybélben
  • Utolsó 20

2020.02.14. 04:50 emmausz

Elfújta a szél

Képzeljétek el, hogy mi történt.
Már vagy két hete is van annak, hogy nem látogattam meg a Római téri könyvmegállót, hogy legeltessen a szememet a felhozatalon, és ha valamin megakad a szemem, akkor azt hazacipeljem.
Eddig két olyan kötetet hagytam ott, amit utólag megbántam.
Az egyik egy gótbetűs Brehm: Die Säugetiere, és egy másik alkalommal egy olasz képes szótár, amely leginkább a francia Larousse-ra hasonlított.
Utóbbi azt a célt szolgálhatta volna, hogy egy kicsit elmélázhassak nullával határos olasz nyelvtudásom fejlesztésével, legalább a képaláírások megfejtésével, az előző pedig a maga nemében kuriozitásnak számít.
Az 1900-as években adták ki, a tudomány rég elhúzott már a kötet megállapításain, de mégis.
Az is ábrákat tartalmazott, és korabeli módon megfogalmazta, hogy melyik emlősre mi a jellemző.
Ámde otthagytam őket, mert a városba igyekeztem befelé, a kiadványok pedig eléggé méretesek voltak ahhoz, hogy ne akarjam őket végigvinni Budapesten.
Többször találkoztam a könyvszekrényben az Elfújta a szél c. regénnyel, de ma immár fordítottjával hozott össze sorsom.
Regénybe illő módon elfújta a szél a könyvmegállót.
Csak a helyét hagyta, tudod-e?
Mivel érdekelt, hogy hova tették, akik kimozdították a helyéből, utánanéztem az interneten.
Kiderült, hogy a Ciara-szélvihar a tettes,
az tépte ki a helyéből,
borította fel és
rongálta meg a szekrényt.
Immár elvitték javításra.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr815473904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.