Képzeljétek el, hogy mi történt.
Már vagy két hete is van annak, hogy nem látogattam meg a Római téri könyvmegállót, hogy legeltessen a szememet a felhozatalon, és ha valamin megakad a szemem, akkor azt hazacipeljem.
Eddig két olyan kötetet hagytam ott, amit utólag megbántam.
Az egyik egy gótbetűs Brehm: Die Säugetiere, és egy másik alkalommal egy olasz képes szótár, amely leginkább a francia Larousse-ra hasonlított.
Utóbbi azt a célt szolgálhatta volna, hogy egy kicsit elmélázhassak nullával határos olasz nyelvtudásom fejlesztésével, legalább a képaláírások megfejtésével, az előző pedig a maga nemében kuriozitásnak számít.
Az 1900-as években adták ki, a tudomány rég elhúzott már a kötet megállapításain, de mégis.
Az is ábrákat tartalmazott, és korabeli módon megfogalmazta, hogy melyik emlősre mi a jellemző.
Ámde otthagytam őket, mert a városba igyekeztem befelé, a kiadványok pedig eléggé méretesek voltak ahhoz, hogy ne akarjam őket végigvinni Budapesten.
Többször találkoztam a könyvszekrényben az Elfújta a szél c. regénnyel, de ma immár fordítottjával hozott össze sorsom.
Regénybe illő módon elfújta a szél a könyvmegállót.
Csak a helyét hagyta, tudod-e?
Mivel érdekelt, hogy hova tették, akik kimozdították a helyéből, utánanéztem az interneten.
Kiderült, hogy a Ciara-szélvihar a tettes,
az tépte ki a helyéből,
borította fel és
rongálta meg a szekrényt.
Immár elvitték javításra.
2020.02.14. 04:50 emmausz
Elfújta a szél
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3615473904
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek