Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Bizony. Értelmes lányka. (2020.02.28. 07:59) Nyam-nyamm
  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • Tiborné Kaposi: Igen, köszönöm itt is, hogy láthattam a képet. A fehér kanapé fölött nagyon jól mutat:))) (2020.01.24. 14:33) Műtők - műtermek
  • gond/ol/a: @gond/ol/a: ja, máris eszembe jutott, Váli Dezső!! (?) (2020.01.20. 12:38) Halál komolyan mondom
  • emmausz: Soraid segítenek megbirkózni naponta egy-egy témával. köszönöm reflexiódat és az Ég áldását kíváno... (2020.01.17. 14:43) Empátia

Utolsó kommentek

2020.02.27. 00:54 emmausz

Nyam-nyamm

Amikor én még kissrác voltam, a tél kopogott, a kifli ropogott, a zsemle úgyszintén.
Telt-múlt az idő, egyszer valamikor úgy az ezredforduló környékén a sarki péktől vettem zsemléket. Tetszetősen mosolyogtak, csupán a fajsúlyuk nem tetszett, és méltán nem. Olyanok voltak, mint a felfújt lufik. Egy csomó héj, a belük szinte sehol. Azóta aztán nem csak a sarki pék gyártja ezeket a gabonaléggömböket, hanem mindenféle pékségek.
Nemcsak azért szeretnék kifli-kiflit és zsemle-zsemlét enni, hogy visszarepüljek ifjúkoromba, hanem azért is, mert nagyságrenddel ízletesebbek voltak. Mondom, miért.
Frissen ropogósak voltak, az ember szájában elindult az emésztésük a keményítőoldó enzimjeink hatására.  Ezek az enzimek ma is megvannak, de a zsemlék kiröhögik. Azért sem oldódnak. Gumiszerű masszává aljasulnak, amit percekig forgathatunk lenyelésük előtt, s akkor se azért, mert emésztésük elkezdődött, hanem egyszerűen elunjuk ottani tartózkodásukat.
Nem véletlenül tette szóvá Besenyő Pista bácsi, hogy gyenge a pékáruk minősége, mert hát neki is feltűnt. Számának nagy sikere lett, de nem lett jobb tőle a péksütemény.
Mivel a mai idevágó élményem feledhető, utánanéztem, hogy mik is kerülnek a lisztbe. Ami kell bele: liszt kovász, só és víz. A szerző 22 félét sorol ezek mellett. 
Amit közülük felismertem, ilyen a nátrium-karbonát, magyarul szóda. Amit nem ismertem fel, az minden képzeletemet felülmúlta: L-cisztein. Kínából hozzák, emberi haj savval feloldva. Kenyéradalék. Remélem, hogy nem igaz, hanem rémhír.
De ha igaz, ha nem, a zsemlefogyasztás során úgy érzem, mintha papírt rágnék abban a reményben, hogy lesz jobb is.
Általában nem lesz jobb.
***
Azért sokkal jobb hírem is van.
R. unoka beszélni tanul.
- Bocsi, bocsi taaaaka – mondja s énekeli.
Biztatjuk.
- Nagyon jó. Mondd: Inni. Mondja: Inni.
- Nagyon jó. Mondd: enni. Mondja: nyam-nyamm.
S kitart mellette. 

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr515493574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

emmausz 2020.02.28. 07:59:13

Bizony. Értelmes lányka.