Volt ott egy csendes fiú, tán Lacika volt a neve. Hogy ki vagy mi hajtotta fel a Mátyás-templomi próbákra, nem tudom. Összeszedte és kiosztotta a kottákat a szólamoknak. Különben nem énekelt. Valószínűleg mindenkinek így volt jobb.
Zongora. Vastag hangú, jól temperált hangszer. Kodály nem szerette kóruskísérőnek, éppen temperált mivolta miatt. Én szerettem. Szerettem rajta Beatles-számokat játszani, amikor éppen úgy adódott. Aztán adódott úgy is, hogy nyitva volt a deszkaajtó. Azonnal becsukatták, nehogy kihallatsszék, amit játszom.
Chuke. Simán beült a nők közé, és falzett hangon énekelte a női szólamot. Jól, tisztán. H. Gabi is ott volt, csak nem énekelt, Utóbb a felesége lett Chukének.
B. Laci hűségesen feljárt. Ő Évát vette feleségül.
Laci karnagyunk Magdit,
Vince Marikát,
Emil Marikát.
Én Tücsit.
Kihagytam valamelyik párt?
Egy jelentkezés: VI (Beles) elvette Filót.
Bandi és Anci is egymásra találtak. (Esik az alt - "Biztos az Anci!")
Értestést kaptam, hogy F. Géza és Kati is ott... Könnyen megeshet, hiszen G. fent lakott a Várban.
***
97-ben az újabb tagok között megjelent egy fiú, a Siemenses. Attól kapta nevét, hogy feltehetően a cég alkalmazottja volt. Nemegyszer kértünk segítséget tőle, hogy vinne a HÉVhez, s akkor nem érnénk túl későn haza. Ő mindig kötélnek állt. Lerobogott a Vár szerpentinjén velünk, és minden alkalommal elérette velünk az aktuális HÉVet. Legfeljebb elvitt az Árpád hídig. Hogy hogy sikerült neki, rejtély. Talán olykor hátrafelé ment a HÉV.
Más alkalommal busszal, metróval közlekedtünk. Megérkezett a metrószerelvény az aktuálisan Moszkva térnek nevezett megállóhoz. Beszálltunk. Az ajtócsukásra két hang egymás után való megszólaltatása figyelmeztetett. Ezek tiszta kvartlépésre követték egymást. Pl. Mi-Lá.
Mi meg összenéztünk … és folytattuk apróbán gyakorolt Abonyi mise vonatkozó részének a dúdolgatását. Ez a rész pedig: Pleni sunt caeli, et terra gloria tua.
Az Abonyi mise lemezfelvétele szakaszokban történt a Petőfi Csarnokban. Össze kellett szedni magunkat, időben lépni, tisztán énekelni. A basszus két ízben indítja a mise egy-egy részét. Arra gondoltam, hogy karakánnak kell ezeknek lenni, mint a katonanótáknak. Tisztán, határozottan léptem (léptünk) be. Az első ilyen rész a visszatérő Kyrie, aminek a fugáját a basszus szólam kezdi. A másik pedig a Credo, ami a világteremtő Isten megvallásával indul, szintén a basszus intonálásával indít. Alighanem az elkészült felvétel igazolja, amit írtam.
A készült CD-t egy Postludium c., szintetizátoron előadott szám zárja. Éteri hangzású finom zene. A bevezető csendes részt egy hangosabb követi, benne a felhangzó szekvenciák rendre ismétlőnek. Ezzel párbeszédszerű szituáció keletkezik. Nekem olyan ez, mint amikor egy kisgyerek kérdez, és azonnal jön rá a felnőtt – mondjuk apai - válasz. Legalább ez kikívánkozott belőlem.
Szeretem ezt a CD-t.
2020.03.02. 19:12 emmausz
Próbák a Várban
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8815500630
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek