Jobb hírekre vágyom.
Tegnap erős földrengés Zágrábban,
reggeltől esett a hó,
a tévében egy téma kering: a covid-19 vírus.
A parlament hozta méltatlan formáját.
Egységben a kétség. Miközben rajtunk a nehézség. „Gratulálok” azoknak, akiket megillet, és azoknak is , akiket a gratulációm csakugyan megillet.
Mi tartjuk az önkéntes karantént.
Magam keresem az értelmes hang-, kép-, írásanyagokat, mert a négy fal nekem is négy fal.
Sajnálom a fertőzötteket, szurkolok a közigazgatásban közellátásban dolgozókért, nyomon követem a tett erőfeszítéseket, s
nem értem a rebelliseket, akik azért is sétálgatnak, terjesztik a kórt.
***
Gyermekeink többek között egy közlekedős mesén nőttek fel. Visszatérő szövegekből állt:
Menjünk talán villamossal? Nem, nem, nem lakunk mi olyan messze … menjünk talán… nem, nem, nem lakunk mi olyan messze etc.
Ilyesmi szöveg felnőtteknek akad a Bibliában is: „Hegyeket tépő, sziklákat sodró hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte”, s megszólította Illést az Úr. (Vö. 1Kir 19,11-13)
Csupán stílusában hasonló az olvasnivalóm keresése.
Vásáryval végeztem, próbálkoztam Bernáth Auréllal, de nem sikerült mostani állapotomban vele töltekeznem,
elővettem egy történelmi tárgyú regényt, de nekem nem mondott semmit,
A Vége a Gutenberg-Galaxisnak? c. kötetet újfent félretettem. Poros már sajnos. 35 éve kellett volna végigolvasnom. Bár lehet, hogy akkor se…
Dér Katalin bibliai témájú elemzéséhez sem volt most türelmem, pedig több értelmes kötete vár olvasásra.
Végül – amire nem számítottam – Fekete Istvánnál kötöttem ki.
Amiket ír, megelevenednek előttem, s ott vagyok az általa lefestett szituációkban. Most egy ideig van munícióm tehát. Értem, amit ír, ízes tájnyelven beszélteti szereplőit, dunántúli kifejezésekkel élnek.
Egykori szerkesztőségi munkatársunk rendszerint így búcsúzott tőlünk: Isten megáldjon! Nem értettem, miért cifrázza, miért nem úgy fejezi ki magát, mint mi: No, Isten áldjon!
Hát azért nem, mert Somogyból jött, s ott az általa használt formula a szokásos. Fekete Istvánnál viszontlátom az Isten megáldjon köszönést.
Kedves olvasóm. Most Isten megáldjon!
Én megyek folytatni a Fekete István-könyvemben (Éjfél után) való elmélyülést.
2020.03.24. 04:23 emmausz
Isten megáldjon!
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5615550120
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek