Mickey webnaplója

- Ezt már többször elmondtad – hallom enyéimtől, akik jogosan felemlegetik, hogy amit meséltek, maguk is el tudnák mesélni nekem. Igazuk van. Talán mégsem az érelmeszesedés vezet ilyenkor, hanem az, hogy életem során kikristályosodtak gondolatok, történetek, amelyek anekdotaszerűen előhúzhatók, ha a helyzet úgy kívánja. Persze megpróbálok elhallgatni… ha tudják, hát tudják. Mentségemre legyen, hogy a jövő történéseiről kevéssé tudok beszámolni. Nem vagyok sci fi-író. Ma azért tettem egy ilyen extrapolálást. Látom az ajtófélfán, hogy gyermekeink, unokáink ekkor meg ekkor ekkorkák voltak. Nem voltam rest, jó magasra téve a jelzést odavéstem, hogy nagypapa 2050. o1. o1-én ekkora lesz.
Régen se szerették a gyerekek, ha a felnőttek ismétlik magukat. A falusi iskolában így kezdte volna meséjét az egykori tanító: - Tudjátok, gyerekek… s nem folytathatta tovább, mert a lelkes gyermekcsapat kórusban kiáltotta: - TUDJUK.
A tanító meglepődött, majd így folytatta: Ha tehát tudjátok, akkor nem mesélem el. És ezzel befejezte a foglalkozást.
Ma próbálkoztam egy nehéz, elméleti könyvvel, de nem sokat értettem belőle. Ha majd mégis megértem, lehet, hogy megidézem. Figyelmemet akkor egy emészthetőre fordítottam: Valló László Emlékké válok magam is. Fekete István élete (Móra, 1986). Ebből idézek: A fiatal írót három tárgyból buktatták meg. A cselédlányuknak elmondta, aki megkérdezte: És most mi lesz? – Elbujdosom… és úgy is tett. A hideg, csikorgó éjszakában útnak indult. Majd megállapodott egy istállóban felhalmozott szénakazalnál. Ott éjszakázott és majd meggebedt a hidegtől… Amikor a kakas kukorékolt, a pajta kapuja előtt a holdfényben egy ember állt (ti. az író rendkívül szigorú apja), aztán megszólalt:
- Pista! Pista fiam!
- Tessék édesapám!
- Gyere, fiam, hazamegyünk… én csendesen sírdogáltam hazáig. Erre az éjszakára és apám meleg kezére emlékszem, amíg csak élek, de talán még azon túl is…
Vannak ilyen élmények.
***
1. Ágoston unoka kicsike gyerek volt. Anyja egyszer szalonnát pirított serpenyőbe. Amikor elfordult, Á. a finom illatoktól vezérelve belenyúlt a forró serpenyőbe, majd összeszorított fogakkal távozott, miközben egyre azt hajtogatta: anya megmondta, anya megmondta, anya megmondta, mármint, hogy a tűzhely megégeti a kezét.    
2. Amikor gyepálják a vallásosokat, a PC-beszéddel azonosulni nem kívánókat, a vallásuk miatt üldözöttek mellett felszólaló államvezetőket, most pl. a magyarokat, a szlovákokat, a lengyeleket, az jut eszembe, hogy
Jézus megmondta, Jézus megmondta, Jézus figyelmeztette övéit:
„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. 
… és még: Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál.” (Vö. Jn 15)
Jézus megmondta…
***
Zene. Élményem volt ugye, mint említém, hogy a Frère Jacques nótát a világ minden nyelvére lefordították és énekelik kánonban. Nos, ez túl szimpla ahhoz, hogy zeneként ajánljam, de eggyel komolyabb már, amit most favorizálok: Az oroszlán úr aludni készül. Szerzője, az afrikai Solomon tíz shillinget kapott a stúdiótól nótájáért. A dal Anglián keresztül az USÁ-ba került, majd onnan indulva világkarriert futott. Szinte minden nyelven énekelik. Itt angolul. https://www.youtube.com/watch?v=tYLQcT8DyLU