Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2020.05.27. 01:51 emmausz

Pozitív – negatív

Mindenki előtt ismert az a lélektani közhely, hogy a pesszimista félig üresnek látja azt a poharat, amit az optimista félig telinek lát. És azt is, hogy a pesszimistáknak igazuk van, de úgy nem lehet élni.    
Olvastam, hogy a magyarnak elég társaságban bedobni, hogy nehéz az élet, és ez aztán megindítja a társalgást. Mindenki hozzátesz valamit, ami miatt kesergésre van oka. Ha ugyanezt egy más civilizáció emlőin felcseperedett hallja, azonnal rákérdez, hogy mi bántja, miért gondolja, hogy nehéz az élet, és miben vár segítséget.
Hiába mondta illetékes elvtárs, hogy elvtársak, ne mindig a rosszat…
Még az optimisták is negatívan fogalmaznak: Nincs semmi baj. Minden szava negatív, jóllehet a mondat maga pozitív kicsengésű.
Magam a hatvanas évektől folyamatosan azt hallottam, hogy elvtársak, még három nehéz év előtt állunk. Olyan volt ez, mint a csúszózsaluzás. Minden évre újabb három nehéz év következett, újévi áremelésekkel.
Volt egy olyan pesszimista nyilatkozó is, akinek nem volt igaza. BA SJ emlegette, hogy „ugyan már, az a három év, ami nekem még hátra van…” Hála Istennek, éppen ötször három évet élt még az atya. Nagyon kedveltem őt.
Érdekes módon csaknem értelemzavart támaszt az egészségügy, ahol a pozitív nagyon is negatívat jelent, és ami negatív egyedül az pozitív. Ha egy leleted pozitív, az azt jelenti, hogy a normálistól kórosan eltér. A negatív lelet a lehető legpozitívabb tartalommal bír. Nincs kóros elváltozás a vizsgált területen.
Kicsit sajnálom, hogy Lélekváró pünkösd előtt támadtak bennem ezek a gondolatok, igaz, hogy egy blogoló írta, hogy országunk csodaország, de a magyarok kifürkészhetetlen okokból orrlógatók, és említette a fenti „nehéz az élet” példát.
Egyházi népénekeink jelentős része molljellegű; nótáinkra is bizonyos fokig rátelepszik a búsmagyar jelleg. Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, stb.
A kis népek sorsa, hogy időről időre megpróbálnak rátenyerelni a nagyobbak. Ha így van is, éljünk azokkal a gyakorlatokkal, amelyek követhetők a nagyok szokásaiból, és álljunk ellen a hitványaknak. Hiszen nem kötelező benyakalni a rossz gyakorlatukat. Tartásunk önbecsülésünket erősíti. (Ami nem öl meg, az erősít.)
Isten bocsássa meg nekünk kifogásolható mentalitásunkat, és segítsen is ugyanő megszabadulnunk tőle. 
***
Ketten fagyiznak. Együtt se idősebbek 12 évnél. Egyikük vidám, másikuk nem. A vidám abbahagyja a fagyi nyalását és így szól: „Ha nem tudsz ölülni, legalább löhögjél!”
Ez, azt hiszem, alkalmas zárógondolatnak.
***
Zene. Rossinit hívom segítségül, hogy villanyozza fel a kedélyünket muzsikájával. A tolvaj szarka nyitány. https://www.youtube.com/watch?v=KYfaKAIf-SU&list=RDKYfaKAIf-SU&start_radio=1&t=16
 

   

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr915718896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása