Mickey webnaplója

Három élmény kavarog bennem. Amikor Medjugorjéban voltunk 1991-ben. A tábori kaja. A hársfa.
1991-ben voltam a délszláv kegyhelyen. Ott mellénk csapódott egy fekete habitusú apácajelölt(?), aki rettenetesen óvott bennünket a gonosz befolyásától. Azt ajánlotta, hogy kapaszkodjunk össze kézfogással. Prófétált is a közeli világvégéről, meg arról, hogy II. János Pál Magyarországból még hazatér Rómába, de nem éri meg a 2000-t. Nem így lett (túlélte 2005-ig), mint ahogy az sem, hogy utána jön az utolsó gonosz pápa. Mert hát az se úgy lett. Az angyalarcú, nagy tudású, szerethető pápa, XVI. Benedek jött, s azóta még egy újabb. Rosszul érintettek a szavai, és jól esett két lábbal a földön maradnom. Valakinek a padon hagyott gitárját felkaptam, s azt hiszem, Illés-számokat kezdtem játszani rajta. 
Az elmúlt időszakban sok, gitáros, Máriát dicsérő szám keletkezett. Közülük egy olasz szövegű dallam lopta be szívembe magát.  Megosztom. Egyszerű és kedves. 
https://www.youtube.com/watch?v=5QhUjV52Xe0
***
Táborok a hatvanas években.
A táborok kibillentenek megszokott biztos körülményeidből, és talán emiatt van, hogy a közös kaják jelentenek némi biztos kapaszkodót. Szokott mozdulatokkal kanalazgatjuk a főtt ételt, és jól esik a túrák előtt-alatt-után a falat kenyér a rávalókkal. A konyhások mindig találnak maguknak segítséget, mert az éhes szájaknak megnyugtató látni, hogy ma sem fogunk éhen veszni.
***
Az erkélyen üldögélve erős hársillat csapja meg orromat. Persze, a Római tér környékén sok hársfa virágzik éppen. Na de ennyire átható illatot hozna hozzánk a szél? Mondom Tücsinek. Mire ő: A réten az erkélytől számított második fa hársfa. Annak az illatát érzed.
S tényleg.
Adódik a zene.
Schubert a Hársfa, Der Lindenbaum.
https://www.youtube.com/watch?v=r5IAciFh_T4