Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • exbikfic: @emmausz: :))) (2020.09.14. 23:00) Dó, ré, mi
  • emmausz: :) Jau zene! (2020.09.14. 18:42) Dó, ré, mi
  • exbikfic: Nem értettem, mi köze a dó-re-mi-nek a diftongusokhoz, de így már értem. :))) (2020.09.14. 16:56) Dó, ré, mi
  • exbikfic: Bízzunk benne, hogy ha Kodály országában adta volna ugyanezt elő, a közönség ugyanígy kapcsolt volna. Hátha. (2020.09.01. 09:51) Don’t Worry Be Happy
  • emmausz: Köszönjük. (2020.04.03. 04:33) Nem érdem, teljesítmény
  • Utolsó 20

2020.09.13. 20:28 emmausz

Mari-vers

Szűkebb társaságunkba négy Mária is tartozik. Hogyne. Hiszen amikor mi gyermekek voltunk, a legtöbb lánykát Máriának, Erzsébetnek, Margitnak hívták. Aztán a Dzsenniferek kikoptatták őket, s ritkaságszámba megy, ha valakit ezekre a nevekre keresztelnek.  
Szept. 12-én egy régen írt versemmel köszöntöttem a Máriákat. Annak idején, amikor a Távlatok szerkesztőségében dolgoztam, kezembe került Gyurkovics Tibor Névike c. kötete, amelyben a különféle keresztnevekre rímbe szedett asszociációit írta meg. Egy kötetnyit. Persze egy lap egy négysorost tartalmazott, ha jól emlékszem. Így volt vagy se, ma már ez teljesen mindegy. Ami témámhoz tartozik: a vers keletkezéstörténete dióhéjban ez. A Névike megihletett engem, és Mária nap közeledvén hamarjában leírtam a Mária becenevek kapcsán feltoluló asszociációimat. Így állt össze a Mari-vers. Mivel pedig egyik Mária nevű kollegina sokunkat meghívott vendégségbe, nála aztán egy meghívott vendég, egy kanadai nő felolvasta a publikum előtt.
Mostanság feleségnek elmondtam, hogy idén ezzel a versikével köszöntöttem csoportunk négy Máriáját. Mire ő azt mondta, hogy nem is ismeri ezt a versemet.
Nem gondoltam volna. Inkább úgy lehet, hogy az évek során elfelejtette.
Nekem ez most apropó arra, hogy posztomba emeljem a régi rigmust.

MARI-VERS

Mária,

dallamos, mint az ária.

Mara,

ködpára, zúzmara.

Ria?

Ria, Hungária.

Mary?
Van, aki nem isméri?

Riska,

szegény mint egy riksa.

Marcsuka,

Mint a csuka karcsuka.

Marcsa,

finom, mint egy harcsa.

Maruszja,

nincsen neki bajuszja.

Marcsi,

szereti a Karcsi.

Mari:

mosolygós és ari.

Mariska,

vállán lóg a tarisznya

Marika,

gazdag mint Amerika.

Mariann, [ejtsd: mérienn]

kérdezem, hogy mér ilyen?

Mirjam,

csak utánozni bírjam.

Marica,

dorombol, mint a cica.

Marina,

sebes mint a paripa.

Marióra

csendes mint a falióra.

Marietta.

hosszú, mint egy pipetta.
Isten éltessen minden Máriát, 
koccintsunk, kezünkben tartva
egy pohár jó piát. 
egy jó pohár piát!

***
Ma újra érdemes napunk támadt. Sikerült, amit elterveztünk, szép nap végén adunk hálát Istennek.
***
Újabb lemondás a vírusveszély miatt. Elmarad a tervezett osztálytalálkozónk. Azt hiszem, az adott helyzetben jó döntés. Magam is kerülöm a kontaktokat, lévén koros valaki, és krónikus nyavalyák viselője.
***
Zene.  L. Cohen, So Long, Marianne https://www.youtube.com/watch?v=3XzAjfwQtvM

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7616200134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.