Mickey webnaplója

Éva és Francois ma éppen 25 éve házasok.
Az úgy volt, hogy 1995. április elsején reggeliztünk. Csöngettek. Ajtót nyitottam. Az ajtóban pedig egy francia fiú állt fázósan. A hóesés ellenére csupán egy posztó tiroli kabát volt rajta. Egészen Győrig stoppolt, majd Győrbe érve nem vette fel senki, vonatra szállt. Kelenföldtől taxival jött. 1800 ft-ja (akkor az még erős pénz volt) bánta, de megérkezett – igazi húsvéti meglepetésként. Mosolygott, én meg azt mondtam neki: Bonjour Francois. Ekkor Éva felsikoltott az örömtől. Mert utánajött akit szeretett, és aki őt szerette.
Telt-múlt az idő.
Történt azon a nyárelőn, hogy leszálltak a HÉV-ről, mert valahonnan jöttek, és én is leszálltam, mert valahonnan jöttem én is. Ők egymás kezét fogva vidáman trécselve vágtak át a réten, én mögöttük haladva örömmel konstatáltam, hogy milyen erős a közöttük vonzódás.
A dátumra nem emlékeszem, csak a tényre. Az étkezőben ültünk együtt, Fr. beszélt, Éva fordított: Arra gondoltunk, hogy megházasodunk… S kérdőleg néztek ránk. Én azt válaszoltam, hogy jól gondoltátok. Tegyétek meg!
Boldogok voltak. Utóbb – augusztusban – megesett a tanácsi esküvő is itt, Óbudán. Mint férj-feleség utaztak Franciaországba. Ott Éva apósa szorgalmazta, hogy tartsák meg mielőbb az egyházi esküvőt.
Nos, erre került sor Lyonban, 1995. október 21-én.
Szép volt, jó volt, bensőséges volt.
Évának Tücsi sikerített menyasszonyi csokrot.
Francois azt mondta, hogy oui, Éva azt, hogy igen, és megköttetett házasságuk az Isten színe előtt.
Telbisz Kati szolgáltatta a zenét. Bach-partitát játszott egy szál hegedűn, részletekben.
P. Fülöp ez alkalommal kalocsai hímzéses oltárterítőt használt.
Majd a százhatvan főre kalibrált lagzi következett, diszkóval, rokival, parfétortával, dús gazdag vacsorával, magyar pálinkával, tokaji aszúval és nemes francia itókákkal        
Saint-Sorlin-en-Bugey-ben. A kúria mellett folyik a Rhône, a svájci határ folyója.
Ha már ott jártunk, lesétáltunk a francia-svájci határra rácsodálkozni a szemközti magas svájci hegyoldalra.
Némileg pihenten indultunk haza másnap este különféle autókkal – mi a Skodánkkal.
***
Prokop Péter: „Isten az abszolút van, aki nem tud nem lenni.” Megfogalmazása elgondolkoztató: valamit állít, amiből következőleg az ellenkezőjét tagadja. Még hozzáteszi: „akit ideáiddal tömködsz, minél inkább zaklatod, mint érzékeny csigabiga annál inkább elhúzódik előled”. Van igazsága.
Grószi albérlőjének, Izsák bácsinak a megformálásában: „Ez így van, és nincs másképpen.”  
***
Zene. Bach 3. hegedűpartita.
https://www.youtube.com/watch?v=5tjl07RmEQg