Egyre inkább foglalkoztat az a gondolat, hogy noha introvertált vagyok, hiányozik a társadalmi érintkezés, a kapcsolatok. Na, nem arra gondolok, hogy kórház, orvosi rendelő, maszkos alakok, hanem épp ellenkezőleg. A szokott társaságok, kiscsoportok, rokonlátogatások, kötetlen beszélgetések. A legalapvetőbb kérdésre szeretnénk tőlük választ kapni: Hogy vagy, hogy éled meg a bezártságot, van-e értelmes elfoglaltságod? Hogy szolgál egészséged? Miben lehetek hasznodra? Fertőerdőben járunk, s keressük a kivezető utat, miközben könnyen lehet, hogy még csak egyre beljebb hatolunk.
Igaza van azoknak, akik információ-túltengésről beszélnek. A szoc. időkben nem láttunk ki a nekünk tartott szemellenzőktől. Emlékeztetőül a szovjet humor: A központi csatorna a pártkongresszust közvetíti. A kettes csatornára váltó továris képernyőjén egy gumibotot lóbáló rendőr vonja össze a szemöldökét: Elvtárs! Nem kapcsolsz azonnal vissza a kongresszusközvetítésre?
Ma nem győzzük a fejünket kapkodni, hogy az érvek és ellenérvek bozótjából merre vágjuk ki magunkat. Nem akar a tézis és antitézis fenekedéséből kialakulni a szintézis, annál is inkább, mert hogy sokféle észjárású dolgokban kellene rendet vágni, s mi van akkor, ha megvezettek bennünket a részkérdésekben? Sokan összekeverik a relatív igazságokat abszolút igazságokkal.  A pártok egymásra mutogatnak. A szemlélő pedig válassza ki közülük a hiteleset. (A bibliás embereknek annyival könnyebb, hogy van fix kapaszkodójuk. A Fentvaló kinyilatkoztatásai jottányit sem vesztenek érvényességükből az idők során. Vagy másképpen: Krisztus a szegletkő (a fix igazodási pont), ő az út (járjunk a nyomában), az igazság (nem téved, mert abszolút a tudása, és nem is téveszt meg, mert feltétlenül igazmondó) és az élet (mert ő létezik az idő kezdetén, s országának nem lesz vége).
Napok óta foglalkoztat, hogy kiszálljak-e a FB-ból, mert igaza van Földi Lászlónak, aki váltig hangoztatja, hogy ingyen kiszolgáltatjuk magunkat a világ leghatalmasabb adatgyűjtőinek, akik személyiségünk minden rezdüléséről tudnak, ráadásul hatásos eszköz van a kezükben, amellyel megvezethetnek bennünket.
Hát nem tudom.
Nincs igazán rejtegetnivalóm.
Ha úgy tetszik, azt is mondhatom, hogy akik látnak engem, ugyan mit látnak?
Másfelől az is munkál bennem, hogy posztjaim hasznára lehet azoknak, akik hajlandók bele-belenézni.
Még nem döntöttem véglegesen.
***
Zene.
Unokáinknak is. Egy gyermekdalfeldolgozás gyermekkórussal, Kertem alatt…
https://www.youtube.com/watch?v=RBQ2gLo-GgA