Mickey webnaplója

Jogilag Domi unkánk is iskolás. Felvették az általánosba. Együtt fog járni bátyjával. Hátitáskája már van.
49 évvel ezelőtt március 11-től jogilag már házasoknak számítottunk. Azért csak jogilag, mert a formaságok rendezésén kívül semmi sem változott életünkben. Majd csak az egyházi esküvőnket követően, amikor is összeköltöztünk. Utóbbira pedig húsvét vasárnap került sor. Az pedig 1972-ben április 2-ra esett, azaz ma vagyunk 49 éves házasok naptárilag.
Amennyiben az ünnepnaphoz kötöm az évfordulót, akkor még két nap, hogy emlékezzünk erre az emberek életében ritkának számító eseményre. Ez annál is inkább jogos, mert nagypéntek szigorú böjti nap. Nagypéntek Krisztus kereszthalálának a napja. (Legutóbb 1999-ben esett nagypéntekre április 2.)
Az ünnepléssel tehát megvárjuk a feltámadás napját.
Elmélázhatnánk azon, hogy hogyan értékeljük e hosszas időszakot.
Azt lehet rá mondani, amit a hosszas életkorra is szoktak: A hosszú házasság nem érdem, de teljesítmény.
Nem azért, mert kiérdemeltük, inkább a sorsszerűséghez van köze, annak, hogy így volt megírva a nagykönyvben. Mindenesetre jó, hogy így van. Azt hiszem, életérzésünket növekvő mértékben az agapé jellemzi: Szeretlek, mert szeretlek. Nincsenek elvárások, legalábbis törekvés szintjén nincsenek, hanem az, hogy törekszünk örülni az emberi entitás sokszínűségének.
Eme évfordulón Kékes J. rímfaragóhoz fordulva mondom:
„Ünnepi dalunkat zengem, a jó Isten éltessen minket.”            
***
A közelmúltban elvittük az évtizedek óta őrzött népi kerámiánkat, egy fekete mázas cserepet a fiataloknak, hogy kerti díszként használják fel. Ez egy díszes „lakodalmi zsírosbödön”. Öblös, súlyos darab. Levi vitte jobbra, balra a kertben. Valójában nem tudta, hogy mit kezdjen vele. Csatlakozott hozzá öccse és én is. Látva tétovaságát, elkértem tőle, és azt mondtam nekik, hogy ez a bödön arra jó, hogy felerősítse a belekiáltott hangot. Majd felemeltem és beleordítottam, hogy „KAFFFF”, mert hirtelen a belekaffant szó jutott eszembe. Végül is mindegy volt, hogy mit kiabál bele, aki ezzel akar szórakozni. Az érdekes, hogy unokáinknak tetszett ez a fajta hangicsálás, ők is így kiáltottak bele: „KAFFF, KAFFF.”