Mickey webnaplója

Kassák gyalog ment Párizsba 1909-ben. Még nincs vörösterror, még nincs szocialista forradalom (puccs?) Oroszországban. Csak forrongó, lázadó polgárság.
Útközben sok minden élmény éri, főleg nélkülözések, és megannyi trükközés, hogy éhen ne haljon egy-egy alkalmi társával együtt. Pl. a csavargók egymás között kicserélték azokat a címeket, ahol korábban eredménnyel pénzt koldultak.
A költő, anarchista, szocialista Kassák hosszú útibeszámolója leginkább egy profán nemzetközi zarándoklatra hajaz, de mégse. A zarándok nem akar csaló módon jól járni. Kemény fegyelemmel és minimális eszközökkel böjtösen étkezve és éjszaka megszállva igyekszik teljesíteni vállalt útját. Kassák és társai előtt nem volt semmi se szent. Ingyen akartak hozzájutni másokat kihasználva, hazudozva és mesékkel átejtve azokat, akik megkönyörültek rajtuk. Kalandokban bővelkedő leírásaiból szemezgetek.   
„Az őr átlopott bennünket a pályatesten, s percekig járt velünk a sötétben. Aztán az egyik kocsi alatt kinyitott egy ajtót és egy másikat is, s mindkettőnket bedugott egy-egy a kocsi alváza között meghúzódó fülkébe. Ez akkora volt, mint egy koporsó és sötét, kietlenül magányos. Később megtudtuk, hogy az előkelő utasok kutyáit szokták ezeken a helyeken szállítani. Csak mozdulatlanul kinyújtva fértünk el a pléhfalak között. Így értünk Brüsszelbe.” Azért emelem ki a történetet, mert a szerzetesrendek 1950-es betiltását követően a vonatokon rejtőzködve sok jezsuita indult Nyugatra hasonló módon, és csak Ausztria közepe felé kászálódtak ki, megfagyva, meggémberedve rejtekhelyükről. 
„Brüsszelben a Maison du Peuple ezer útról összesereglett lakóival ismerkedtünk meg, köztük az orosz emigránsokkal. Titkos értekezleteik és gyűléseik voltak s köztük olyanok, akik futárszolgálatot teljesítettek Moszkva és Brüsszel között, kémkedtek a rendőrségeken és összeesküvéseket terveztek a cár és miniszterei ellen… Éreztem, hogy egyszer eljön az idő, hogy társuk leszek az igazi szocialisták örömeiben és megkínoztatásaiban.” 1909-et írunk, és Brüsszel már anarchista fészek volt.
„Az asztal tetején egy szőke tovaris beszélt még egészen gyerek, sapkája alól kigöndörödött a haja, Krisztus-szakálla lebegett fölöttünk, … beszélt az 1905-ös forradalom célkitűzéseiről és szörnyű leveretéséről.” Csak nem Leninnel futottak össze? Ez bizony nagy valószínűséggel előfordulhatott!
„Azt hittem, hogy Franciaország az ideális polgári szabadság és a klasszikus kultúra földje. De csak otromba soviniszta parasztokkal találkoztunk, akik mint idegeneket, megvetettek bennünket, kiűztek a portájukról. Mondtuk, hogy csehek, vagy lengyelek vagyunk, ők meg azt mondták: tehát németek!”
Kassák nem találta Párizst olyan csodásnak, mint Ady. Azt hitte, hogy tárt karokkal fogadják, és királynak kijáró bánásmódban részesítik. Nem ez történt.  
„Nyolcvan kilométert meneteltünk egyhuzamban nappal és éjjel… csak vittük magunkkal testünket, mint egy fölösleges terhet. Hallottam, ahogy csikorognak a térdeim.” Ez a fájdalmas etap igencsak hasonlít a zarándokok megpróbáltatásaihoz. Várom a könyv folytatását, mert még nincs vége a tapasztalatszerzéseiknek.