Mickey webnaplója

Nem erődítmény, amiről a poszt szólni kíván, hanem az, hogy főállásban várunk.
A viccbeli gyerek két kövér ember iránt érdeklődik.  Az egyik egy nő, a másik egy öregúr.
Kérdi: - Anya, miért kövér az a néni?
- Mert várja, hogy kisbabája szülessen?
- És mit vár az öreg bácsi, az a pocakos?
- Ő a hetvenes trolit várja, gyermekem.   
***
Mi is várunk. Várjuk, hogy maszkírozás nélkül közlekedhessünk az utcán, ezért
várjuk, hogy ötmillió fölé emelkedjen a vakcinált emberek száma.
Várjuk, hogy végképp elmúljon a koronavírus-pandémia.
Várjuk, hogy fesztelenül találkozhassunk szeretteinkkel.
Vádjuk, hogy lecsillapodjanak a frontok, melyek már ki tudja, mióta rángatják az arra érzékenyek közérzetét.
Várjuk, hogy megérkezzen hozzánk unokáink egy része vendégségbe.
Várjuk, hogy eljuthassunk rendezett körülmények között a többiekhez is.
Várjuk, hogy az évszaknak megfelelő hőmérsékletre váltson az időjárás.
Várjuk, hogy egy jó fagyit elnyalhassunk.
Várjuk a nyári nagy családi találkozót.
Várom, hogy újra engem lekötő irodalomhoz jussak.
Várom, hogy valami érdekesebb fotótéma közelébe keveredjek.
Várom, hogy egy ritka érdekes témát fotózhassak, de csak egy tőkésréce húz át az ablak előtt.
Reggel várom, hogy kidobjon az ágy,
délben várom az ebédet,
este várom, hogy valami elfogadható műsorba botoljak,
éjjel várom, hogy reggel legyen már.
Végül várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet…