Mickey webnaplója

Tegnap megírtam, hogy megrendeltem Prokop Péter még hiányzó – utolsó – naplóját (Méhecske módra), amelyet néhány évvel halála előtt írt. Hozzám tagadhatatlanul közel áll bakafántos stílusa. Olykor egyet értek vele, olykor rajta kapom tévedésén, olykor pedig morgok, mert igen sűrűn ismétli önmagát. Úgy érzem, hogy ezek ellenére partnere vagyok. Egyrészt nem kerül szellemi erőfeszítésben megértése, másfelől változatosak témái, kicsit úgy, mint az annak idején a Dérytől olvasott Napok hordaléka. Ráadásul idős ember lévén, átérzem problémáit, s kicsit modellként is tekintek rá, ami életvezetési módját illeti. Ma már nem könnyű kedvemre való olvasnivalót találnom, mert nincs kedvem „zöngicsékkel” töltekezni (ugye Steinbeck kedves naplopóitól ered a kifejezés). Ebben megerősített a püspök Székely János egyik kötete. Valahogyan nem volt kedvem elmélyedni eszmefuttatásaiban, viszont tipográfiailag elkülönítette azokat az érdekes betoldásokat, amelyek rövid anekdoták, saját élményei vagy tanulságos mesék megidézései másoktól. Közöttük két olyat találtam, amelyekhez nekünk is közvetlenül közünk volt.
Az egyik, hogy akad egy idős ötgyerekes házaspár, akik heti egy estét, havi egy napot, évi egy hétvégét kettesben töltenek gyerekek nélkül.  Általunk is kedvelt diakónus a férj.
A másik talán még közelebbről érint. Mert elbeszéli, hogy fiatal káplán korában fél évre kölcsön kapta pap társától annak használt autóját. A pap társa sógorom volt, aki aztán nekünk adta el autóját, s mi vártuk, hogy megkapjuk Székely káplántól azt a kocsit. Ilyen kicsi az országunk.
***
Ma a fiataloknál jártunk Piliscsabán, s ilyenkor mindig kicsit visszafiatalodunk. Jókedvű találkozások ezek, kis segítséggel, kis kényeztetéssel, kis beszélgetésekkel, biztatásokkal, humorral párosítva.
Az élet él és élni akar, a palánták elültetnek, a virágok bimbóznak, kinyílnak, a fiatalok hangja tele van optimizmussal, élettel, harsánysággal, hangulatváltásokkal. S az én szemem meg fotós témákon is megakad.
***
Ma egyik saját oximoronomat idézem ide: Csak addig bírjam ki élve, míg meg nem halok.