Szeretem a Balatont, mert számos szép emlékem fűződik hozzá.
1960-ban Fenyvesen ismertem meg Modugno szép dalát: (Pizzica, pizzica, pizzica, pizzica bo)  
Egyszer (1965) lebicikliztem B. Szabadi Sóstóra.
Fiatal családos felnőttként beutalóval számos szép nyaralás részesei voltunk. 
Fonyódon megtanultam szörfözni.
Siófokon nyaralva olvastam az ÉS-t, és megállapítottam, hogy efféle krokikat én is tudnék írni.
Sok szép fotóm témája a tó és környéke volt.
Meghódítottuk többször a szigligeti várat.
Zánkán jelent meg legelső írásom kisebb nyilvánosság előtt.
Ugyanott megnyertük a kötélhúzó versenyt.
Ugyanott Balás Béla azt mondta, hogy tetszett neki, ahogy egy szál gitár kíséretében átmulatunk egy hosszú estét.
Zamárdiban tavaly még felgyalogoltam a kilátóba.
Tavalyelőtt bicikliztem is a strandra.
A legszebb napszállta-képem ott született.
Utóbb számos alkalommal együtt volt a nagyobb család egy-egy hétre bérelt házban.
Kitűnő szarvaspörköltöt ettem Zamárdiban.
Vonaton tartottam családomhoz. Megállt a szerelvény két állomás között a déli parton. Kinézek az ablakon. Dől be a meleg, és az olaj édeskés szaga. Persze hogy… Egy asszony a vasút mentén nyári konyhájában palacsintát süt. Amíg sistereg a tészta, az előzőt meghinti kakaóval. Idilli.  
A népművészeti nyári pavilonok meglátogatása nem munka volt, hanem kikapcsolódás.
Szerettem a lábdihegyi műhely meghitt hűvösét, a szerszámok elrendezését, „illatát”, hangulatát.
Szerettem unokáink kezét fogva a partra sétálni, vagy azt, hogy ölemben biztonságot kerestek égi háború idején.
Szerettem a nyelvi vetélkedőt: Ki tud több szót? A franciák a magyar, a magyarok a fr. megfelelőt.
Szeretem, mert vize hűsítő, ásványtartalma kellemes a bőrnek, benne fürödni nyugtató.
Szeretem, mert végignézni a tükrén esztétikai élmény, ugyanúgy a hullámok játéka is.
Megnyugtató Badacsony mindenhonnan látható koporsója, Tihany látványa.
Szeretem, mert a nádasokból mindig előjön valamilyen érdekes élőlény. Madár, sikló, hal, béka.
Szeretem, amiért oly sok kötetlen és oldott beszélgetés színhelye volt itt meg amott.
 
***
Nem szeretem a Balatont, mert rengeteg a szúnyog, és engem minden körülmények között megtalálnak.
Nem szeretem a Balatont, mert gyerekkoromban a vele való megismerkedésem napján egy iszamos kőről belecsúsztam ruhástul derékig a vízbe Csopak szabadstrandján. 
Nem szeretem a Balatont, mert dög melegben érkezve barátaim csatos üvegből kínálták az ásványvizet. Meghúztam, de 80 fokos pálinka volt benne. Sokáig nem kaptam levegőt.
Nem szeretem, mert kedves ismerős család három tagja fúlt bele néhány perc alatt egy szerencsétlen véletlen folytán.
A szoc. időkben történt: A Déli parton lévő nyitott kápolnában misézik a pap. Egyszer csak megáll a nyílt pályán egy katonavonat.  Néhány felhergelt ateista ocsmányságokat kiabál egyvégtében. Aztán a vonat tovább áll. Nem szerettem ezt a szituációt.
Nem szerettem, amikor a recsegő faházból menekültünk az Almádi földrengés idején.
Nem szerettem, amikor Trabantunk főtengelye beállt a 7-es sztrádán Zánkára-menet.
Nem szeretem, amikor több unoka van rám bízva, és egyik kint szeretne lenni a parton, a másik bent a vízben, nekem pedig el kell tudnom számolni mindegyikkel.
Nem szeretem, ha bátor unokáim a zavaros víz alá merülnek, mert adott esetben kereshetném őket, ha nem jönnének fel maguktól. (Kosztolányi hátborzongató novellát írt a játékos apáról és vízbe fúló Miklós nevű kisfiáról.)
Nem szerettem, amikor pici korában néhány percre magára hagytuk kicsi lányunkat a teltházas strandon, később tíz percig kerestük a tömegben, mire előkerült. A keresés ideje igen sokkal többnek tűnt.      
***
Szeretem a Balatont, mert szeretettel gondolok vissza élményeimre, bár szembesít az egykori önmagamhoz képesti kopásaimmal.
A Balatonnak mindegy, hogy hűsölsz-e a vizében, vitorlással száguldozol-e, vagy beleveszel a habjaiba.