E poszt alapgondolata VD-től átemelve, aki a mai zsolozsmában találta Szent Maximilian Kolbe (szombaton volt emléknapja) gondolatát: „Mindaz, ami Istenen kívül van, annyit ér, amennyire Istenre vonatkozik.” Ez VD rajzán megerősítve: Célom elérése valahol a koordinátatengely pozitív hányadában van. Tettem az origóból a célomig húzott egyenes szakasz. Érdeme annyi, mint az x tengelyre vetített vetülete, amennyiben az x tengely végtelensége az Isten valóságába torkollik. (Mivel ez ábrán mutat jól, be kell ismernem: leírva kissé körülményes.)
Ami pedig M. Kolbe vértanúságát illeti, történetét kb. hatvan évvel ezelőtt ismertem meg. Kerényi Lajos mondta el a herminamezei templomban, hogy a nácik tizedelésének lett áldozata az életét feláldozó lengyel szerzetes a haláltáborban. Nem úgy, mint p. Jerzy Popieluszko, aki szintén lengyel és szintén katolikus pap volt, s akit a kommunisták vertek agyon 1984-ben.
***
Most hiába ültem ki hajnalban az erkélyre, úgy látszik, a perseidák ma már nincsenek formában, egy felvillanást se észleltem. A meteorhullás is efemer. Egyik nap még van, a másikon már nincs.
***
Ma megjelent a soron következő lapszámban havi kommentárom. „Meg vagyok vele elégedve”. Azért merem leírni, mert visszaemlékezem egykori lapcenzorunk visszatérő megjegyzésére. NP cenzori véleményét mindig írásba adta, s nemegyszer szerepelt benne: A saját cikkemmel természetesen meg vagyok elégedve. Jót mosolyogtam rajta egykor, miként teszem most saját megjegyzésem kapcsán is.
***
Prokopot olvasva feltűnt, hogy élesen bírálja az Ostpolitik vatikáni megbízottjának Casaroli bíborosnak a munkáját, amely a kommunistákkal folytatott vatikáni megállapodást illeti. SZF is írt korábban erről. Miután megküldtem neki, azonnal válaszolt, aminek a lényege, hogy ma már árnyaltabban látja a pápa követének a tevékenységét, mint egykor.
A dolog arra a történetre hajaz, amely arról szól, hogy Einstein fizikai dolgozatot írat egyetemistáival, majd egy hónap múlva szögre ugyanazt a feladatsort dolgoztatja ki velük. Egyik diákja szóvá is teszi: Professzor úr, az ön által feltett kérdések ugyanazok, mint amiket egy hónapja feltett. Miért?
Einstein válasza: Igen, a kérdések ugyanazok, de a rájuk adandó válaszok azóta megváltoztak.
Utolsó kommentek