Mickey webnaplója

Vagy ötven éve annak, hogy a vállalatok irodai dolgozói havonta leadták rendelésüket a gondnokságon, s kértek gémkapcsot, klamnizót, ceruzákat, golyóstollakat, vonalzót, iratlyukasztót. Aztán ezekből jutott ide is, oda is. A vezetők körében a repi dolgok szerzése hatalmasodott el. Mosolyogtam rajta, hogy év vége közeledtével egyre többféle naptárral távoztak a hónuk alatt. Hány naptár kell egy otthonba-irodába, hogy az idő múlását mutassa? Volt immár sok tolluk, ceruzájuk, naptárjuk.
A komfort úgy kívánta, hogy legyen a lakásban több óra is, hogy akár hova nézünk, lássuk a pontos időt.
Nem részletezem. Mindenből sok van. A hivatalos statisztikák szerint a jóléti társadalom az élelmiszerek 30%-át kidobja.
 Az évente nálunk tartott lomtalanítások alkalmával hatalmas kupacok gyűlnek össze évről évre a lakókörnyezetekben.
Az alacsonyabb beosztásúak egy része nem győzi megenni a kapott csokoládét, meginni a kapott kávét, a tekintélyes nevezetes emberek pedig nem győzik meginni a repi italokat.
Mindenből sok van. Az autók nem férnek el az utcákon, nem találnak parkolót, s meghasonlást okoz túlzottan magas számuk.
A textilipar fölös mennyiségben szállít ruhaneműt. A világ nem tudja felvenni, és nincs is értelme ekkora fölös mértékben termelt áruknak.
A megapoliszok zsúfoltak. A munkát keresők megszállják a városokat, levegőt se kapnak egymástól.
Nem kellene már józan önmérsékletet tanúsítanunk az anyagok felhasználása vonatkozásában?
De bizony kellene.
Mit tehetünk?
Sokat.
A rendszerváltáskor született mondat szerint mindenkinek fel kellett volna tennie magának a kérdést: Mennyit változtam én? Ezek összessége adta volna a rendszerváltást.
A fogyasztói társadalom tagjainak is fel kell tenniük a kérdést: Mennyire takarékos az én eszközfelhasználásom? Kell-e mindenféle eszköz. Kellenek-e akkora számban, amekkorával rendelkezem?
Hányféle eszközt feleslegessé tesz az okostelefon.
Nem sorolom a funkcióit.
Annyi félét, ahány funkciója van.