Mickey webnaplója

Szokás szerint éjjel felébredtem. De ha már így alakult, mint máskor is, hátrajöttem a zsákszobába, hogy a számítógépen elbabráljak. Régóta ezt teszem. Előbb megnézem, hogy mi változás történt a FB-on, az emailek között, s hogy az ismerősök tettek-e fel valami érdekeset, hogy netán véget ért az ukrán orosz háború. (Az nem, de Törökország megvétózta a finnek és svédek felvételét a NATO-ba!) Amikor kellőképpen felébredtem, elmondom a szentolvasót mindenféle visszatérő szándékokra.
Most éjszaka megtréfált az internet. Nem volt hozzáférésem.
Kezdtem a csatlakozásokat ellenőrizni. A gépbe menőt, a hosszabbítót, a másik hosszabbítót, a routerbe menőt, de minden próbálkozásom eredménytelen maradt. A router sok zöld jelzése mellett egy pirosat is láttam. Kikapcsoltam-bekapcsolatam a gépet, de se kép, se hang.
Jó.
Talán ez figyelmeztetés, hogy először az olvasót kellene elmondanom, s aztán szörfölni röviden a PC-n. Az is eszembe ötlött, amit Vicka mondott.       
Vicka, ugye Medjugorje egyik látnoka, aki nemrég közreadott interjújában óva intett attól, hogy saját kéréseinkkel zaklassuk Máriát, aki nálunk sokkal jobban tudja, hogy mire van szükségünk. 
Így hát szokásomtól eltérően csak igen vázlatosan emlegettem néhány kérésemet, a részleteket rá bízva a Boldogasszonyra. E kérések között szerepelt, ha akarja, intézze el az internethozzáférésemet.    
Magamba szálltam.
A tizedeket elmondtam.
Bekapcsoltam a számítógépet.
Akarta, elintézte.
Megjött az internet!