Hiányosan és tematikusan kivonatolom Bíró László püspök könyvét.
Sztorik:
- Egy remete Egyiptomból: „A mennyország a Paradicsom, és én oda fogok kerülni. Nem azért, mert húsz éve remete és szerzetes vagyok, hanem azért, mert gyenge vagyok, és az Úristen tudja, hogy gyenge vagyok.”
- Egyszer felkértek, hogy áldjak meg egy 35 éves házasságot. Prédikáltam nekik, majd kértem, hogy lépjenek előre a házassági eskü megújítására. A férfi zavartan matatta közben a mobilját, amikor nekik beszéltem. Majd frászt kaptam! Ötvenéves fogorvos, és nem képes uralkodni magán! A jó Isten megadta, hogy nem szóltam. A férfi átérezte, hogy hülye a helyzet, és megszólalt: Ne haragudj! A parkolási időt hosszabbítottam meg.
Boldog voltam, hogy megálltam, hogy ne szóljak be neki.
- Az 1. világháborúban a vesztes olaszok a Monarchia seregére ráengedték a Piave folyó vizét, átvágták a gátakat. Amikor a parancsnok felismerte a helyzetet, elkiáltotta magát: „Parancs, fogjátok meg egymás kezét!” Az átvágott gát lezúduló vize pillanatok alatt átment a katonákon, és mert fogták egymás kezét, senki sem veszett el. Megtartották egymást a nagy sodrásban.
Szentenciák:
- Egy rabbitól tanultam meg, hogy a jó prédikáció olyan, aminek az eleje felkelti a figyelmet, s a vége közel van az elejéhez.
- Az Eucharisztia, jóllehet a szentségi élet teljességét jelenti, nem jutalom a tökéletesek számára, hanem bőkezű gyógyszer és táplálék a gyöngéknek. (EG 47) Nem azért kapjuk, mert méltók vagyunk rá, hanem mert szükségünk van rá, hogy a gyarlóságból fel tudjunk állni. (Ferenc pápa hasonlókat pedz.)
- Figyeljük csak meg, még a mi köreinkben is gyakori, hogy a gyerek kerül az első helyre, megelőzve a házastársat. Ez nem jó.
- Mindennap egy pillanatra találkozz az Úrral! – akkor egész napodat betölti az Isten jelenléte.
- XVI. Benedek pápának van egy szép gondolatmenete. Sokszor az Egyházat keménynek, kegyetlennek, dogmatistának tartják, mert az igazságot hirdetjük. Jézus valóban hirdette az igazságot, de senkit nem ölt meg az igazságért, viszont őt megölhették az igazságért. Ez az Egyház toleranciája.
- Nagyon magas polcra teszik a papokat. De hát mi is csak emberek vagyunk. Az a furcsa, hogy ha valaki elkerül egy rossz orvoshoz, akkor nem mondja, hogy többet orvos közelébe sem megy, de ha pappal van rossz tapasztalata, az egész Egyháznak hátat fordít.
Vallomás:
- Az imáról. „Sok kedves imám volt, aztán ezek megkoptak bennem. Sokat segítettek az apró fohászimák. Az ember lassan vénülve megtanulja, hogy miért kell ismételgetni ezeket az imákat. Nem mintha Isten nagyothalló volna, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy ezek az imák átmossák a lelkünket… Pl. a Jézus-ima. „Jézus Krisztus! Könyörülj rajtam!”
- Kérdés és vélemény
- Tekintettel a paphiányra nem lenne sürgető, hogy érett, nős férfiakat s diakónusokat pappá szenteljenek? A püspök válasza: Dehogynem…
Megfigyelés:
- Meghalt szeretteinkhez legközelebb a szentmisén vagyunk, ahol ott az Úr Jézus. Mi itt állunk az asztal körül, ők odaát élnek az asztal körül egyazon Úr vendégeiként.
Ugyanez a gondolat bennem is megfogant már. A misén két létsík találkozik. Innen mi, onnan szeretteink léteznek, köztünk a Krisztus, aki itt is-ott is jelen van.
Tovább is van, de nem mondom.
Utolsó kommentek