Mickey webnaplója

Felesleges könyveinket felajánlanánk a helyi könyvtárnak.
Kérdésünkre, hogy kell-e nekik könyv, a könyvtáros azt mondja: Nincs már helye a polcokon.
Mondom neki: Lehet, hogy nem is könyv, hanem kölcsönzést kérő olvasóra volna nagyobb szüksége. Sajnos, azt nem tudok szállítani.
Fama est, úgy hírlik, hogy ma több az olvasó, mint bármikor korábban, de okos eszközökről olvasnak, e-bookból, internetről, stb.
Ez így van, és nincs másképp, mondaná ifjúkorom egyik felnőttje, a góbé Izsák.
***
A templomból kifelé jövet egyik nő a másikhoz:
- Hogy vagy?
A válasz után szóval tartom, megosztom vele a szakállas viccet.
Két pszichológus találkozik. Az üdvözlések után egyik a következőket mondja társának:
- Látom, te jól vagy. Hát én hogy vagyok?
***
Ha jól számolom, összesen 17 órát állítottam vissza. Az autóban lévő lesz a 18.
Ostoba európaiak vagyunk.
Az indián poén szerint azért vagyunk szánalomra méltók, mert komolyan gondoljuk, hogy ha a takaró egyik végéből levágunk és a másik végéhez toldjuk, a takaró hosszabb lesz.   
***
Időnk egyre inkább a várakozásoké. Leginkább a rokonok látogatására, vagy fordítva – az ő meglátogatásukra várunk. 
Várunk továbbá
a fegyverek elhallgatására,
a békétlen erők megfékezésére,
az egymásnak feszülők önmérséklésére.
Várjuk, hogy „jöjjön el az ő országa és hogy
legyen meg az ő akarata immár a földön is.”