Mickey webnaplója

Leült a PC elé valaki, aki nem más, mint én.
Elkezdett egy írást kibontani, ami nem más, mint egy poszt.
A poszt mai témája nem más, mint a nem más.
Mert hetenként egyszer a tévében folytatódik egy sorozat, ami nem más, mint a virtuózok.
Ezekben az adásokban szerepel egy komplett muzsikusbanda, ami nem más, mint egy zenekar.
Jelen van még egy testület is, amely értékel, amely nem más, mint a zsűri.
A zsűri mindenkit dicsér, de egyeseket kizár, másokat megtart. Ez nem más, mint igazságtalanság.
Aki mégis folyton nehéz helyzetben tudja magát, az nem más, mint az említett zsűri.
Aki még nehezebb helyzetben van, az nem más, mint akinek a nevét nem olvassák.
Így hát célba veszi a kijáratot egy érzéssel, mely nem más, mint frusztráció.
Talán feltűnt, hogy ha kell, ha nem, mondandómba szövöm, hogy nem más.
Ez végül is marha unalmas.
De nem csak akkor, ha én mondom, hanem akkor is, amikor a zsűri ítéletét hatásvadász módon a nem más, mint minduntalan való betoldásával késlelteti a tény közlője.
Szinte hallom a reménykedők szívdobogását, ismétlődő feszültségét.
Minek ez a kínzás? Kinek fontos?
Csak sejtem: Annak, aki nem más…  
***
Kicsit kevés, kicsit aprószemű, kicsit gyorsan elolvad, de a miénk.
Hullogatott a hódara.
Hamar abba is hagyta.