Mickey webnaplója

A tegnap rossznak bejelentett kocsi mára megjavult.
Igazi mesterhez került, aki megvizsgálta, és telefonon akkucserét javasolt.
Mint mondta, 30 000 lesz a csere.
Valami azt súgta nekem, hogy többet vigyek az összegnél, mert ki tudja…
Igazam lett, 32 000 a nóta vége.
Póta mester azt mondta, hogy a generátor tölt, az akku rossz.
Tett bele másikat, és adott rá két év garanciát azzal, hogy ha bármi probléma lenne, csörögjek rá, és segít.
Nem tudta, hogy az autónak fél éve van hátra, a gazdájának meg ki tudja, hogy mennyi.
T. a bankba ment M. határidős utalását rendbe tenni, mert elakadt a művelet valahol a rendszerben.
Valaha a csekkes fizetés dívott, a postai alkalmazott kézzel kettészelte a szelvényt, a kuncsaft fizetett, és a dolog el volt intézve.
Most a bank intézi összeg-limiten belül. A rendszer roppant érzékeny és ezer oldalról biztosított. Nagyon utálom.
***
Évtizedek gyakorlatának megfelelően megérkezett a lendületes és a betűtávolságok arányaira is figyelő kézírású karácsonyi borítékos ödvözlőlap. Nagyon szeretem szememet legeltetni a harmonikus kézíráson. Nekem ez a készség nem adatott meg.
Szép betűket alkotok, de csak akkor, ha számítógépen tehetem.
Saját – kutyanyelvre írt – feljegyzéseimet úgy olvasom el utólag, mint valami megfejtendő rejtvényt.
Általában sikerül, de nem azért, mert olyan kalligrafikus, hanem azért, mert nagyjából emlékezem rá, hogy minek kell ott állnia.
***
A nap humora.
Kosztolányi megjegyzi (in: Tavaszkönyv), hogy számára érthetetlen, hogy ugyanannyi mákosbejgli készül, mint diós, miközben mindenki a diósra veti rá magát, s alig néhányan a mákosra. Miért nem készül sokkal több diós, mint mákos?
A kérdés a levegőben lebeg. Egyet értek vele, és magam sem értem, hogy tényleg miért, miért, MIÉRT???!!!