Sportbaki. Egykor lehozta a Zászlónk: „Oda rúgta a labdát, ahol ő szokott lenni. Most is odarúgta, de most ott nem volt senki, mert ő ott volt, ahonnan rúgta…”
***
T. jelenti a most hallott viccet, még friss, mint egy gőzölgő tehénlepény:
- Hova ül a tehén a buszon?
- …?
- Legelőre.
***
Olvastam, múltkor le is írtam: Hülye vagy fiam, mint szódás a lovát. „Én nem hiszem, hogy normális vagyok”, mert mindannyiszor elnevetem magamat, ahányszor csak ez a sületlenség eszembe jut. (Lám, milyen fontos a mint szócska. Úgy köti össze a tagmondatokat, mint a zsanér az ajtót a keretével. Nem mindegy, hogy merre vesz irányt a következő tagmondat.)
Ugyanez a trükk lapul meg a következő közhelyben is: Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc.
***
Egy gyerekszáj.
A dédi meghalt eltemették, ahogy illik. Telt-múlt az idő, a család temetőlátogatásra indult. Mint mondták: megyünk a dédihez. A kisebbik unoka a sírhoz érve megkérdezte:
- És hol a dédi? Mire a nagyobbik:
- Elástuk.
***
Egy másik gyerekszáj:
Anyjuk nőgyógyászhoz készül menni. A kisebbik fia megkérdezi:
- Mit csinálnak a nőgyógyászok?
Mire a nagyobbik fiú:
- Ezt se tudod? Hát ott gyógyásszák a nőket.
***
Egy harmadik gyerekszáj:
Anya fürdik. A gyerek ezt nem tudva benyit, és felkiált:
- Még szerencse, hogy nem az apa jött, hanem én. Meglátott volna!!!
***
Ennyi poént összegereblyézve arra gondoltam, hogy „én nem hiszem, hogy normális vagyok.”
Nb. Próbáltam a Kibédi-nóta szövegét megkeresni a neten. Nem sikerült.
2023.02.03. 10:05 emmausz
Mosolyos
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5818040252
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek