AB átvenné az agapé szervezését.
Talán. Hiányzik neki.
Egykor úgy indult, hogy leírtam, milyen formájú lehetne egy ilyen összejövetel.
Mindjárt meg is kaptam-kaptuk teljesítendő feladatként.
Erre nem gondoltam.
Talán nem ajánlom, ha tudom, hogy ránk szakad a szervezés, s többnyire a lebonyolítás is.
Gondviselésszerű volt, hogy az első alkalommal a Kőleves c. mesét olvastam fel. Arról szól a mese, hogy közös akarattal hogyan gazdagíthatjuk egymás életét.
Akadtak támogatóink, s akadtak, akik csupán ígérték a támogatást.
A vendéglátást alkalmanként egy-két ezer forintból teljesíteni lehetett.
Kezdetben a templomkertbe cipeltünk székeket, asztalokat. Négyesével vittem a székeket. Ma jó, ha eggyel elszuszogok.
Kezdetben élénk érdeklődés kísérte az akciót, utóbb hanyatlott a lelkesedés.
Kifejezetten sajnáltam Tücsit, aki lelkesen terelte volna a nagyérdeműt agapéra, s akinek olykor sikertelenség jutott osztályrészül.
Az agapé először heti, majd kétheti, utóbb havi egy alkalomra korlátozódott.
Tizenöt évet ért meg ez az akciósorozat, s a covid-19 vetett neki véget.
Már csak az emléke élt bennünk, amikor el-eljátszottam a vendéginvitálást karikírozó mondattal: Kedves feleim, az agapé ma érdeklődés hiányában elmarad.
Ma, hogy szó esett a feltámasztásáról, megemlítettem, hogy ami néhány ezer ft költségből volt megoldható, az ma legalább a duplájába kerülne.
Fülembe cseng az egyik rendszeres vendégünk, Rudi által megfogalmazott mondat, aki a kezembe nyomott egy ezres bankót azzal, hogy „az nem úgy van, hogy csak zabálunk. Olykor fizetni is kell érte.”
A mondás általános érvényű.
Hetek óta fuvaroz bennünket Á. mercedesén. Az nem úgy van, hogy csak zabálunk…
Vesszük az Eucharisztiát. Az nem úgy van, hogy… tartozunk érte viselkedéssel, életmóddal, példamutatással.
Utolsó kommentek