Készítettem egy lajstromot arról, hogy jelen állapotomban hányféle módon kezdi ki egészségemet az ilyen-olyan kopás. (Kopásaim). A fáljt az utódaimnak szánom. Hátha valakit érdekel, mire hajlamosítja öröklöttsége vagy a kora.
Itt csak a nagyothallást említem. Azért azt, mert kollégáim (nálam tizen- évvel idősebbek lévén) „elém élték” az öregedést, pl. a halláskárosodást.
Totónak nagy fülei voltak, és nagyot hallott velük. Volt, aki megorrolt rá, mert őt természeténél fogva minden érdekelte, és ha kellett, ötször visszakérdezett, mivel nem értette meg a hozzá (vagy nem hozzá) intézett kérdéseket.
Pepi elengedte a füle mellett a hozzá intézett kérdéseket. Ha valakit érdekelt a véleménye, úgyis hangosan fogalmazott, hiszen tudták, hogy koránál fogva nagyot hall.
Nem emlékszem rá, hogy az idős társaságban valakin hallókészülék lett volna.
Nos, ami engem illet a jelentkező fogyatékosságokat próbálom nem figyelembe venni.
Nem veszem tudomásul őket és kész – volna -, csakhogy ha a kopások intenzitása nő, muszáj valamit lépni.
Sok esetben segít az, hogy elképzelem: ifjúkoromat élem, és ennek megfelelően viselkedem. Ez segít legyűrni a kellemetlen érzéseket egy határig. De ha tovább erősödnek a tünetek, ez az önszuggerálás nem működik. Olyan, mint amikor a kisgyerek tűri a kapott sebet egy elesés után, és nevet rajta: hihihá, úgyse fáj, hihihá, nem is fáj, hihihá nem is… Aztán a fájdalom erősödésével sírásra görbül a szája.
Azt hiszem, két tábora van a panaszkodásnak. Az egyik a keep smiling.
A történet szerint New York egyik boltjában az eladó felszisszent. A magyar vásárló megkérdezte: Fáj valamije? Mire az eladó hölgy: Igen, a fogam fáj, de nekem mosolyogni kell, különben kirúgnak az állásomból. A magyar elővett egy fájdalomcsillapítót. A lány rádobott valamit, hogy ne vegyék észre, mit művel. Hálásan köszönte.
Nem hiszem, hogy ez a követendő magatartás, de az ellenkezője sem az.
Valahol az arany középutat kell megkeresni.
***
Ma találkoztam a Korda kiadó idei zsebnaptárával. Az én fotóm díszíti a címlapját. Ma láttam először. Ráismertem.
2023.03.13. 09:34 emmausz
Öregszem
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7918070586
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek