Mickey webnaplója

Napok óta valamiket megosztok A. de Mello jezsuita pap írásaiból. Nevezetesen A csend szava c. munkájából. Indiában élt ez a szerzetes sokféle felekezet híveit akarta megszólítani. Egyes rövid sztorija csíp, mint a karikás ostor, és csattan is, mint az ostor sudara. Ezekből még néhányat ide másolok, s melléjük teszem asszociációimat.
Közlés
A tanítványok egyszer az olvasás hasznáról vitatkoztak. Egyesek időveszteségnek tartották, mások nem értettek ezzel egyet. Amikor a mesterhez fordultak, ő ezt kérdezte:
- Olvastatok-e már olyan írást, amelyikben az előző olvasó margóra firkált megjegyzése legalább olyan gondolatébresztő, mint maga a szöveg?
A tanítványok igenlően bólintottak.
- Az élet is ilyen szöveg – mondta a mester.
Magam is széljegyzeteket teszek az általam olvasott kötetekbe. Ezek a széljegyzetek azok a gondolatok, amelyek vagy szimpátiámat, vagy ellenérzésemet fejezik ki, esetleg saját tapasztalatommal egészítik ki a szövegeket. Az én életem tükrei bizonyos mértékig. Válaszok a hozzám képest másra, az én viszonyulásom egy adott életmegnyilvánulásra.
***
Ahogy fölösleges a késtől azt kérni, hogy saját magát vágja el, vagy a fogtól, hogy magába harapjon, ugyanúgy fölösleges Istentől kérni, hogy mutassa meg magát.
Így lehet, de tagadhatatlan tény, hogy istenkeresésünk állandó, és Szt. Ágoston szavaival élve „nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned, Istenünk”.   
***
Titokzatos dolog az életszentség. Minél nagyobb, annál kevésbé lehet észre venni. A szentek ritkán sikeresek köznapi értelemben. Befelé nyitottak, ahol megérnek az örökkévalóságra. Megmondta plébánosunk, a legjobb senkinek lenni.   
Illetve: A szent csak addig szent, amíg nem tudja, hogy az.
Sőt, mi több, a legnagyobb szentek végtelenül bűnösnek tudták magukat.
***
Ítélet
- Hogyan bocsássak meg másoknak?
-  Ha senkit sem ítélnél el, sohasem kellene megbocsátanod.
Jelenits piarista szokta emlegetni, hogy tanári pályafutása során kénytelen volt megannyi ítéletet hozni, és ő ezt rettenetesen nem szerette.
Az elítélést úgy hívják a hétköznapokban, hogy pletyka. Az el nem ítélés roppant nehéz.  
***
A kritikus szavai ne csüggesszenek el! Kritikusnak még sosem állítottak szobrot, csak a kritizáltaknak.
Meglepő, de annál igazabb megállapítás. Az egykori kereskedő is úgy tudta: Mindegy, hogy mit mondanak, csak beszéljenek rólunk.  
***
Nem a tűz forró, hanem te érzed annak.
Nem a szem lát, hanem te.
Nem a körző rajzolja a kört, hanem a műszaki rajzoló.
Nem a ló mondja, hanem az ember, hogy nyihaha – teszem hozzá.
Nem a kakas, az ember mondja: kukurikú – jegyzi meg Weöres Sándor.
***
Szócséplés
Mi az? Mit keresel? - kérdezte a mester egy tudóstól, aki vezetésért jött hozzá.
- Az életet – hangzott a válasz.
- Ha élni akarsz, a szavaknak meg kell halniuk.
Amikor később megkérdezték, hogy mit akart mondani, ezt felelte:
- Eltévedtetek, és csak bolyongtok, mert a szavak világában éltek. Szavakon éltek, s megelégedtek a szavakkal, pedig a lényegre volna szükségetek. Az étlap nem fogja az éhségedet elütni. Egy képlettel sem csillapíthatod a szomjadat.
A betű öl, a lélek éltet – írja Szent Pál.