Mickey webnaplója

Tizenhét év óta írom a blogomat.
Húsz év óta dolgozom számítógépen.
Mióta a FB létezik, lógok rajta.
Próbálkoztam a twitterrel is, de nem szálltam bele igazán.
Az email-fiókom a drótposta rendszerben indult, majd átnyergeltem a gmail-re.
Megírtam több mint hatezer posztot.
Uraltam a világhálót, de újabban, mintha az akarna uralkodni rajtam.
A legbensőségesebb zeneszámokat teletűzdelik reklámmal.
A hirdetéseknek se szeri se száma.
A számítástechnikai újdonságokról szóló ajánlatok elé tolakodnak az éppen engem foglalkoztató anyagnak.
Egyik zeneszámot automatikusan egy másik követi, az egyik videót azonnal egy másik érdekességgel kecsegtető követi. Az újságok hírajánlatainak se vége se hossza.    
Kell ez nekem? Jó ez nekem? Hasznos ez nekem? Kinek az élete ez? Az enyém, vagy az immár drogként előálló technikáé? Leélhetném az életemet a PC előtt, ha ülőhelyem biliben végződne és pincér hozná időben a szükséges ételeket italokat (gyógyszereket is).
Magamon tapasztalom, hogy mennyi tudatosság kell ahhoz, hogy felálljak a géptől, még mielőtt elárasztana teljesen felesleges információkkal, történetekkel, pletykákkal, uszításokkal, idegborzoló anyagokkal.
***
Hogy megkaptam és meghallgattam három CD-t (The Shadows), azóta valamelyik számuk uralja belső hallásomat. Olyannyira, hogy ki kívánkozik belőlem saját billentyűs interpretálásomban. De nemcsak ők, hanem ma pl. The Kinks, The Dave Clark Five és társaik. Próbálok a jelenben élni, de az aktív zenélés csak akkor volna jelen tevékenységnek tekinthető, ha én találnék ki zeneszámokat. Ez általában nincs így. Ha nem is menekülök a múltba, de a jelenből visszatekintek arra az időre, amikor egy zeneszámnak még volt eleje, közepe és vége.
Nem hiányzott se a görögtűz, se habok és hullámok, köd, színek kavalkádja és egyéb giccs.
A zene nem akart más lenni, mint ami.  Fülbemászó dallamok, jó ritmusok együtt.
Mintha a zene és a külsőségek között fordított arányosság volna. Minél kevesebb a zene, annál nagyobb a felhajtás.
***
Már a RM is.
A majálisra a különféle belépők árai mind 99-re végződnek. Hadd említem meg, hogy ez lélektani átverés, a fogyasztók semmibevétele. Nem kellene átvennünk ezt a fajta parasztvakítást.