Mickey webnaplója

Már a vége felé tartok az Anyanyelvünk művelése c. kötetnek.
Ilyenek dobogtatják meg a szívemet:
- A Ki tud helyesen írni c. cikk szerzője így indít: Alighanem senki….mert a helyesírás nagyon bonyolult. … A korrektorok lapozzák leggyakrabban a helyesírási útmutatót.
Teljesen egyetértek a szerzővel.
- Az is szócska az állítmány után áll: pl. akárki volt is. Helyteleníti az igekötők és az ige közé vetett is szócska használatát. Ma ez már szerintem lazább megítélés alá esik (pl. el is feledkeztünk róla).   
- A Körös folyó nevében a román Cris áll. Kiris, Keres, Körös a szó átalakulásának az útja (Sebes-Körös).
A Kiskőrös és Nagykőrös nevében a kőrisfa neve lapul meg.
Így hát emezek meg hosszú ő-t követelnek.
- A magyar szóképzés hallatlan tömörítésekre képes.
A szerző ilyeneket említ:
Anya a gyerekéhez: Majd „megmozdonyozlak” én téged.
Jókainál: „megköpenyegtelenített” hajóslegény… És még:
a szidogatás nála „pirongatórium”.
Utóbbit én dorgatóriumnak ismertem.
Mikor a csöndeskedik szót olvastam, Gárdonyira gondoltam – és nyertem. Az ő tömörítése a zöldikél ige is.
- Ez a könyv is emlegeti Kosztolányi tíz legszebbnek tartott magyar szavát.
láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
Mellé teszi egy közvéleménykutatás eredményét, amely szerint a tíz legszebb: szellő, alkony, csillag, álom, hajnal, csend, illat, csók, tündér. Lám, csak egyetlen szó közös köztük. Ízlések és pofonok esete.
- Kiderült, hogy a társ szó a tovaris alakból rövidült.
Elképzelhető.
Naná, nem is a német Genosse-ből.