Mickey webnaplója

...mert a rossz beteggé tesz.
Olvasom, hogy akkor nő szépen a növény, ha ismételten megdicsérjük és szépnek tituláljuk. Viszont ha leugatjuk, átkozzuk, akkor elsatnyul, elhal.
Most azt olvastam egy készülő könyvben, hogy akkor lesz egészséges a gyermek, ha naponta legalább háromszor annyi dicséretet kap, mint kritikát. Különben azt raktározza el magában, hogy semmire se jó, haszontalan, nem szerethető. Ez igaz lehet, és minden korosztályra nézve az.
A közéletben is háromszor annyi jó hírt kellene szétkürtölni, mint rosszat. Ez persze nincs így. A híranyagok akkor szenzációsak, ha valami komiszságot, gazemberséget, hitványságot szellőztetnek meg: megölte, belehalt, háborús veszteség, infláció, migráns, földrengés, szökőár, éhínség…
Pedig ezek a negatív megnyilvánulások mindenkit satnyítanak.
A jogosan hangoztatott elismerések éltetnének.
Emlékezetes eset volt egyik eltanácsolt igazgatónk búcsúztatása. A kollégák azzal vigasztalták, hogy ott van neki a szép családja, sok öröme lehet benne. Mivel ennek hallatára sem derült fel az igazgató arca, úgy véltem: Talán arra gondol, hogy az otthoni helyzet pocsék, és a családja azzal tér napirendre a kedvezőtlen családi légkör fölött, hogy könnyű neki, hiszen ő igazgató, munkahelyén dirigálhat kedvére.
Az a helyzet, hogy természetünk rosszra hajló lett. Erőfeszítésekbe kerül pozitívan élni, a jót meghallani, a szépet szolgálni, az értékek mentén cselekedni. Párhuzamosan lehetőség szerint a rosszat, a hitványt, az értéktelent kizárni életünkből, menekülni a minket bombázó rosszindulatú információktól, s életünket pozitív alapokra helyezni, amennyire csak telik tőlünk.   
Akad itt tennivaló bőven.