Mickey webnaplója

Azzal akartam kezdeni a mai posztot, hogy „Virág elvtárs! Se ajtó, se ablak?” (Tanú c. film), azaz se írástémám, se fotóm mára; merthogy makacsul ellenállt a képek bemásolásának számítógépem.
Most valami csoda folytán mégis sikerült a fotókat becsempésznem.
Így hát okafogyottá vált a film megidézése (se téma, se fotó?).
Ám lett fotó, és akkor ez is a téma.
Van valamilyen fotópályázat, amely azt célozza: Mutassam meg, hogy mit látok az ablakomból.
Mindig ugyanazt, és mégis mindig mást.
Mert a képkivágás,
mert a fények,
mert a párásság,
mert az évszak,
mert az égbolt,
mert az árvíz,
mert a munkások,
mert a gépek,
mert a kutyasétáltatók,
mert a kocogók,
mert az esernyővel közlekedők,
mert a kerékpárosok,
mert a havazás,
mert a napszak
mindig hozzátesznek valamit a kilátás élményéhez.   
***
Arra gondoltam, hogy az általam olvasott elbeszéléskötet darabjainak témáit egy-egy mondatban összegezem. A két utolsónak olvasottal megteszem, de nem állítom, hogy folytatni fogom eme gyakorlatot.
Talán a következők világossá teszik, hogy miért nem.
Illés Endre Andris c. munkája arról szól, hogy az elkényeztetett kiskorú hogyan lopja meg az alattuk lakókat, majd hogy játszásiból hogyan akasztja fel magát, ami sajnos egész komolyan sikerül neki.
Illyés Gyula A vámos c. novellájában azt érzékelteti, hogy miként kutatja át holmiját, majd saját magát is a francia vámos, durván megsértve emberi méltóságában és a lehető legjobban megalázva, fittyet hányva személyes terének átlépésével.
Lám, a korábbi posztomban írtak igazolódtak. A rossz, a gyötrő, a pesszimista, a meghasonlás ábrázolásai lépten-nyomon előfordulnak a magyar prózaírók körében.
Hol a mikszáthi humor, hol a móriczi könnyek között való kacagás?