Barátom apja dohányzott. Amikor meglátta, hogy mi is rágyújtunk, aztán megint rágyújtunk, sajnálkozva mondta, hogy vigyázzunk, mert nehéz leszokni róla. Intését nem vettük komolyan, azt gondolván (és kijelentvén is), hogy bármikor képesek vagyunk abbahagyni a cigizést. Nos, ami azt illeti, az a bármikor évtizedek múlva jött el többszöri eredménytelen kísérlet után.
Jó húsz évig dohányoztam, nem is kicsit. Mindez persze már a régmúlt, hiszen közel harminc éve annak, hogy már nem dohányzom.
Nem is tudom, hogy függőségekről, vagy inkább kötődésekről akartam-e írni.
Kötődésről a napi rutinokhoz, a napi posztíráshoz, fotózáshoz, kötődés az általam favorizált számítógépes szellemi tornákhoz. Ezek elég gyakran kvíz játékok, csaknem naponta egy-egy 100 darabos puzzle, mahjong és háromféle szókirakó.
A magyar wordle, igazán érdektelen. Nincs tétje. Nem számlál eredményességet, akárhány ötbetűs feladványt megoldhatsz naponta. Nem úgy a szó reggelt és a szózat játékok. Itt napjában egy megfejtéssel próbálkozhatsz, s vagy sikerül, vagy nem a megfejtés. Utóbbiak számolják, hogy egymást követően hányszor voltál sikeres, illetve hány százalékos a teljesítményed.
Kérdezheted, hogy mi okozhat ebben függőséget?
Éppen ez.
A számlálás.
Ez készteti az embert erős koncentrálásra.
Ha két eredményes napot egy kudarcos követ, akkor a játék felejthető. De ha egymásután már sokadszor sikeres volt a feladvány megoldása, az ember egyre inkább fázik attól, hogy a széria megszakad. Most a leghosszabban folyamatos sikeres napok száma esetemben 122 nap. Ha holnap elrontom a megoldást, kezdődik elölről a sorozat. Ráadásul 91%-on áll a sikeresség mutatója.
Hát persze, hogy feszít a további eredményességre való törekvés.
Csakhogy.
Az egésznek semmi értelme sincs.
Elég Forest Gumpra gondolni, aki elunta a kontinensen való keresztülszaladgálást, és leállt, hazament.
Esetemben: Ugyan meddig akarok folyamatosan sikeres napokat megélni?
És minek?
Egyszer már egy pasziánszban elértem 100 000 pontot. És? …. következett a 100 001.
Olvasom, hogy egy tizenhárom éves gyerek végigvitte a tetris-játékot az összes fokozaton. Eddig ez csak a mesterséges intelligenciának sikerült.
Miközben szájtátva próbálom elképzelni, hogy a szemmel alig követhető gyorsaságú fokozatokat hogyan győzte le, azt hiszem, elintézhető a teljesítménye azzal is, hogy NA ÉS…
Lehet, hogy értelmesebb dolgokkal kellene foglalkoznom?
2024.01.06. 11:39 emmausz
Függőségek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8218296501
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek