Mickey webnaplója

Még mindig húsvét ünnepkörét éljük. Minek örül az igazán hívő?
Alighanem annak, hogy a megváltás megtörtént, mégpedig egyszer s mindenkorra, visszavonhatatlanul.
Krisztus a koldusig [emberiségig] lehajolt, hogy felemelje.
Az ember visszakapja méltóságát, találkozhat a végtelen irgalommal, az Isten Fia halálával megpecsételte emberszeretetét, és feltámadásával örök perspektívát nyitott mindenkinek, aki hittel elfogadja, ami érte tétetett.
Ennyi.
Korábban írtam a Credóról azt hangsúlyozva, hogy személyes imává akkor lesz, ha per te imádkozzuk: Hiszek benned Atyaisten, hiszek benned Jézus Krisztus…
Most a húsvéti himnuszra vonatkozatom a tegező formát.
A Christus vincit, regnat, imperat azt jelenti, hogy Krisztus győz, uralkodsik és parancsol.
De ha átteszem egyes szám második személybe, megváltozik az attitűd.
Christus vincis, Christus regnas, Christus imperas: azaz: Krisztus győzöl, Krisztus uralkodsz, Krisztus parancsolsz! Ez himnikusabb, és előre vetíti Krisztus második eljövetelének valóságát, győzelmét.   
***
Gilbert Keith Chestertontól idézek:
„A demokratizmus eszméjének hívei szerint az egyenlőség azt jelenti, hogy mindenki egyformán udvariatlan s barátságtalan, holott nyilvánvalóan azt kellene jelentenie, hogy mindenki egyformán barátságos. Ezek az emberek elfeledték az udvariasság valódi jelentését, ha nem képesek belátni: Udvariatlannak, barátságtalannak lenni annyit jelent, mint magunkat kirekeszteni a emberi közösségből.”
Ezt nagyon figyelmébe ajánlanám mindazon politikusoknak, akik embereket szeretnének párttá szervezni. Viselkedjenek udvariasan, hogy ne záródjanak ki az emberi közösségből.
Avagy milyen pártot remél az, aki lenézően és gyűlölködve szól mindenkihez, aki a környezetében megfordul.