Mickey webnaplója

Volt egyszer egy szerzetes. Ezt skandálta tréfásan:
Feleim az Úrban!
Fogjátok be a szátokat,
mert cúg van.
…és D. unoka vette a lapot. Van neki humorérzéke. Így találkozásaink alkalmával mindig megszondázom, tud-e új viccet.
Általában tud.
Korunkban különösen is szükség van jó humorérzékre, mert a tömegmédia számolatlanul nyomja ránk a politikai lózungokat, értékeléseket, kommentárokat, szájkaratékat, ígérgetéseket és fenyegetéseket. Az eszkaláció így, az atomfegyverek úgy, ez azzal, az meg amazzal lép szövetségre.
És valamennyi győzni akar.
Miét nem akar már valaki veszteni?
Nem unalmas?
Ez a harc lesz a végső?
Egy frászt.
Ameddig kibékíthetetlen ellentétek uralják a politikát, ameddig egyesek és kettesek a mögöttük meghúzódó pénzmágnások kénye-kedve szerint politizálnak, addig mindig harc lesz győzelem nélkül.     
Hogy régi példát hozzak (ma olvastam Chestertonnál): Ha Ferenc testvérnek sikerült volna megtéríteni az mozlimokat, az azóta eltelt időszak háborúinak háromnegyede elkerülhető lett volna.
De hát nem sikerült.
És itthon is harcban áll az ilyen oldal az olyannal.
Századszor  (nem igaz, utána néztem: még csak kilencszer) idéztem Szalay László kétsorosát:
Magyar magyart rontja, kár,
bár több esze volna már.  
A tapasztalat azt mutatja, hogy még mindig nincs több esze.
Kívánom, hogy ezután legyen, mert emberellenes ez a nonstop fenekedés.