|
1. Tegnap ráakadtam Túrmezei Erzsébet vele készült félórás interjújára. Anyai ágon IV. Béláig visszamenőleg ismert a családfája. Sose láttam a költőnőről fotót. Sokdioptriás szemüveget viselt. Az idősödő poétanő mesélt életéről. Két fivére evangélikus lelkész lett, és ő is a lutheránus egyház diakonisszájaként dolgozott szocialista országunkban. Igen hamar kezdett verseket írni. Könyvbe rendezésük, kiadásuk sokáig váratott magára. Felnőtt fejjel elhatározta, hogy egy témája lesz élete végéig: Krisztus. Ehhez tartotta magát és jelentek meg egyre vaskosabb kötetben versei.
Hosszas életet élt (88), életében nem kapott kitüntetést.
A református Reményik Sándor nagyra értékelte költészetét. Kedves valaki volt a költőnő.
2. A másik portrét korábban már hallottam. Varnus Xavér készítette Kistétényi Melindáról. Rájöttem, hogy a hetvenes években egy alkalommal játszottam azon az orgonán a Váci utcában, amelyen ő rendszeresen. Olykor a Mátyás-templomban is orgonált. Egy alkalommal mi – a kórus – lent énekeltünk, ő fent orgonált.
Kitűnő zenész volt, a szolfézs értője, nagymestere.
Énekelt Bachot, énekelt jazzt, improvizált jókedvében és mind szerzőnél többre tartotta J. S. Bachot. „Én hívom a Bachot, hogy állj mellém, mert mindig téged szerettelek a legjobban. Miért ne hallhatná meg? Nagy a csillagvilág körülöttünk! Engem elvitt a mennyországig. Lehet, hogy ezen röhögni fognak, de nekem Bach a szentség maga!”
A róla szóló videóban elhangzott, hogy Sztravinszkij egyszer – a 60-as években – megjegyezte, hogy Kistétényi Melinda nagyobb zenész, mint Bartók és Kodály együttvéve.
Kodály szintén nagyra tartja. „De hát kire vár az óhajtott megváltó szerep, ha nem Melindára, akinek Bachtól Gershwinig, sőt Bágyáig minden a kisujjában van, s még énekelni is tud hozzá! – írja Kodály Melindához címzett levelében.
Végül figyeljük meg Varnus X. értékelését, aki nagy tisztelője volt egykori tanárának.
Így emlékezik meg róla:
„Mindent tudott a muzsikáról. Egy olyan zenei világban, ahol negyedművelt és nyolcadtehetségű sarlatánokat szembezseniztek, Melinda maga volt Isten Földre tévedt hangja. Vasárnapról-vasárnapra ott remegtem mellette az Angolkisasszonyok Váci utcai templomában, hogy segédkezhessek néki a hangszínek kapcsolgatásában, és alig vártam az áldoztatás perceit, mikor is Melinda barokk stílusban improvizálni kezdett. Sokáig úgy gondoltam, hogy csupán emlékeim szépítik oly magasztossá azoknak a kis rögtönzéseknek az emlékét De most, amikor előkerülnek az egykori magnókazetták, elsápadok. Ez a nő tényleg az Isten jelenése!"
Melinda hetvenhárom évet élt. Soha kitüntetésben nem részesült, legalábbis nem látom a róla szóló méltatásokban a nyomát.
PS.: Tévedtem. A katolikus lexikon tud kitüntetéseiről: 1989: a Munka Érdemrend arany fokozatát, művészi munkája elismeréseként 1997: a Köztársasági Érdemrend Közép-keresztjét kapta.
|
Utolsó kommentek