Mickey webnaplója

Még soha nem értem meg ekkora hajcihőt a választások kapcsán. Olyan bandzsa világot élünk, amikor az információs dzsungel egyik fele újabb információkat ültet el az emberek fejébe, a másik fele meg igyekszik kioltani, semmissé tenni, ellehetetleníteni, meghazudtolni. Nekünk meg az a feladatunk, hogy a feketét ne sötét fehérnek lássuk, hanem annak, ami. Ugyanis megtévesztések tengere vesz körül bennünket. 
A mai nap jelentős híre kétségtelenül az, hogy Szentkirályi A. visszalépett a főpolgármesteri küzdelemben. Jó oka lehetett rá. Gondolom, a közvéleménykutatók tájékoztatták a verseny valószínű eredményére. Már néhány napja közzétettek olyan hírt, miszerint Vitézy jobban áll, mint ő. Ugye négyen indultak. Az általam kevéssé ismert Mi Hazánk jelöltje, a hiperpasszív Karácsony, Szentkirályi A. és Vitézy.
Voltam bátor kifejezni, hogy a hiperpasszív helyett immár egy szuperaktív vezetőre volna igény.
A mezőny három esélyese közül Karácsony nem igazán ígért új dolgokat, csak a régi célok előbb-utóbbi teljesítését lengette meg.
Vitézy 101 célt tűzött zászlajára,
Szentkirályi ennél kevesebbet, és az elmúlt időszak jogos pocskondiázásával foglalkozott.
Reméltem, hogy V. vagy Sz. visszalép.
Elég arra gondolni, hogy öt éve Karácsony legyőzte a biztos befutónak látszó Tarlós I.-t.
Meg ne ismétlődjön ez az agyrém.
A visszalépést józan döntésnek tekintem.
 Kérdés, hogy időzítése megfelelő volt-e. Nem kellett volna kicsit korábban megtenni ezt a lépést?
Hajrá Vitézy!
Itt az ideje a változásnak. (Öt évvel ezelőtt ugyanis azt írtam, hogy „karácsonyra Tarlóst kérek!” s nem kaptam.)
***
Ami pedig a nagypolitikát illeti, ideje volna visszatérni a normalitáshoz a jelenlegi hisztériázással ellentétben.