Ma megint szép nap volt. D. unoka elsőáldozása.
Összejöttek a generációk.
Volt, heje-huja, dínom-dánom és fagyi.
Most megint vizsgázott a hallókészülékem.
Újra bebizonyosodott, hogy visszhangos térben, amikor sokan beszélnek egyszerre, a söntésekből ismert hangzavarral szembesülök.
Hiába hallom erősen a hangokat, értelmezni alig tudom őket, mert a készülék nem szelektál. Mindent objektíven felerősít.
Nem is várhatok tőle mást.
Akkor mire jó mégis?
Azért jó, mert figyelmességem eszköze. Ha párbeszédben vagyok másokkal, nem kényszerítem a hozzám szólót arra, hogy emelje fel a hangját, és arra sem, hogy többször ismételje meg, amit nem értettem tisztán.
Már megérte.
Arról pedig le kell mondanom, hogy egy hangoskodó társaságban éppolyan minőséget produkáljon ez a fülbevaló, mint egy dialógus során.
***
Arra jöttem rá, hogy posztjaim témái ismétlődnek, s fotótémáim is.
De hát nem tudok kitörni életállapotomból se írásaimban, sem fényképeimben.
Még mindig ugyanaz az ember vagyok.
Még mindig ugyanazon a környéken lakom, még mindig ugyanazok a tárgyak vesznek körbe, még mindig ugyanaz a látvány fogad az erkélyünkön.
Azért igyekszem.
***
Holnap voksolás!
2024.06.08. 20:34 emmausz
Mindig
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3218424285
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek