Mickey webnaplója

T. nemrégen azt kérdezte tőlem, hogy melyik balatoni nyaraló áll közelebb hozzám?
Lakonikus válaszom, hogy mindkettőben szerettem lenni. Mindkettőben másért.
B-Lábdihegy kis szobája, érdekes csigalépcsője, hagyományos konyhája, felszerelt műhelye, és a hajnali kávézás szertartása, a kelő nap felbukkanása a Badacsony mögül, no meg a tengernyi seregély együtt szárnyalása egyaránt tetszett, és akkor még nem beszéltem azokról a különféle fokozatú rokonokról, akiknek a társaságában olyan jó volt megfürödni.
Ez utóbbi Zamárdira is igaz.
A déli part egészen másmilyen.
A ház elhelyezkedése a miénkkel rokon: A közelében húznak el a vonatok, csakúgy, mint nálunk. Tágas a kert, tele a ház és a kert játékokkal: a csocsótól a pingpongasztalig sokféle eszköz megtalálható.
Sok az apró madár, bőven virágzik a mályva, lombot jelentenek a hatalmasra nőtt fák (hárs és fűz). Olykor egy mókus is felbukkanhat.
Amiben közös a két épület, meglehetősen távol esnek a parttól. A kánikula, no meg kopott szervezetünk miatt kihagytuk a fürdést. (Vö. „Nem volt embere, aki levitte volna a fürdőhöz.”)
Érkezésünkkör bemutatkoztunk a pókoknak, távozásunkkor búcsút intettünk nekik. Sokszor emlegettem már, hogy a pókok azt hiszik, hogy övék a ház, és úgy vélem, sokat nem is tévednek. Egy falszögletben egymás felett tíz kaszáspókot számoltam meg. Egy sem akart éhen dögleni közülük.
Ami minket illet, némi munkamegosztás adódott: T. főzött, mosott, én fotóztam és elolvastam Grősz József naplóját.
Hallatlan izgalmas beszámoló a háborúvégi és azt követő állapotokról történésekről, a kommunisták és az orosz hadsereg erkölcstelen nyomulásáról.
A fotók PC-re másolása talán a közeljövőben megtörténik.
Amit a képek is tanúsítanak: Csak kettesben nosztalgiáztunk.
Furcsa is volt a nyüzsgés hiánya.
„Árva a ház, nincs kacagás, kettecskén bús öregem…”