Gondolatok Dávid Katalin könyvéből (A szép teológiája)
- Isten megalkotta a világosságot. Hiányt (sötétséget) nem teremtett.
- Anyag nélkül csak Isten van, és semmi más. Az anyag tette lehetővé, hogy a tiszta formából, az isteni létből részesedjünk.
- Az anyag bennünk nem a szükséges rossz, hanem része a Teremtő által akart embernek…
- A világnak nincs olyan része, amely ne hordozná ezt az Istentől kapott szépséget.
- Az avantgardot felváltotta a posztmodern…
- Az avantgardot képtelennek tartók hozták létre a posztmodernt… még csak nem is a tanítványok, hanem egy marxista filozófiai irányzat…
- A posztmodern nem tűr el semmi dominánst maga körül.
- Kerül minden konklúziót, játékszernek tekint minden nagyszerű eszmét, ki akarva mutatni, hogy nincs jelentőségük a kultúrában…
- Nem kötelezi el magát semmi felé, és ez a relativizmus rákényszeríti a kultúrát egy mindent elvető nihilizmusra…
- Keveri a nemeset a sekélyessel, megbotránkoztatásának már nincsen célja… - Antiklerikális. Programja a vallás megsértése, a jelképek detronizálása…
- A posztmodern új definíciókat dolgoz ki, s ezeknek érvényt kíván szerezni a politikában.
- Felrúgja a játékszabályokat
- Ott érvényesülnek elvei, ahol a közéletet döntően a politika és nem a személyes morál határozza meg.
- Azt vallja, hogy „minden egész széttörött”, de tekintsük a széttört darabokat úgy, mintha mindegyik önmagában egész volna. Nincsenek kötelezettségeink senki és semmi iránt.
No comment – mondhatnám, de azért hozzáteszem, hogy a woke-jelenség – láthatjuk hogy – mekkora lépéseket tesz a nihilizmus világméretű elterjesztésére.
Minden porcikánkkal tiltakoznunk kellene és kell is ellene, és ez még nem is lesz elég.
Utolsó kommentek