Mickey webnaplója

Orrom előtt vált a természet. A költöző madarak távoztak, a többi madár keresi a túlélés lehetőségét.
A bogarak valóságos invázióba kezdtek.
Az őszi szép időben felkerekedtek, hogy megtalálják téli szálláshelyüket. Nem is volna baj, ha a falrepedésekbe, a deszkák közti résekbe húznák meg magukat. De nem ennyire egyszerű a dolog. Valahol rést találnak a zárt ablakon, vagy minden ajtónyitáskor özönlenek be? Nem tudom. Amit tudok, hogy legalább egy tucat katicát kitessékeltem a szobából. Legtöbbjük a napos ablaküvegen próbált szerencsét.  Egy papírlappal üldöztem őket, és útjukra bocsátottam azzal, hogy kint tágasabb.
Nem akarok bogarat kerülgetni a lakásban. Milyen már, ha egy büdösbogár éjjel repkedni kezd a hálószobában.
***
Nemde hasonló nyüzsgés tapasztalható a földgolyón?
„Forr a világ bús tengere…”
Emberek kelnek útra, mert nincs mit enniük.
Tömegek mozdulnak meg, mert nincs tisztességes vizük, vagy éppen semmilyen vizük nincs.
Embercsoportok vándorolnak, mert hazájukban üldöztetést szenvednek.
Nagy sokaság indul szerencsét próbálni, mert nincs munkája, nincs jövedelme.
Keresik a túlélés lehetőségét. 
Keresik az emberhez méltó életet.
Tömegek kelnek útra a propaganda hatására.
Saját kultúrájukat (civilizációjukat) akarván dominánssá tenni a befogadó országban.
Örvénylenek az emberek, káoszban kavarnak bandák, zavarosban halásznak igensokan.
A befogadók pedig kezdenek rájönni, hogy a nem odavalókat ki kell valahogyan paterolni.