Jöjj el, jöjj el, Emmánuel, csak Téged áhít Izrael,
és Hozzád sóhajt untalan, mert Isten híján hontalan.
Meglásd, meglásd, ó, Izrael, hogy eljövend Emmánuel!
Jöjj el, jöjj el, ó, Jessze vesszeje, és állj a rossznak ellene!
A mélyből mely már eltemet, s a tűzből mentsd ki hívedet!
Meglásd, meglásd, ó, Izrael, hogy eljövend Emmánuel!
Jöjj el, jöjj el, ó, Napkelet, ím árva néped költöget.
Törd át a sűrű éj ködét, és oszlasd gyászát szerteszét!
Meglásd, meglásd, ó, Izrael, hogy eljövend Emmánuel!
A sorokat olvasva zenével tarkítva szólal meg bennem a vers.
A történelmi régiségű francia éneket Kodály karolta fel. Itt alighanem Szedő Dénes fordításában olvassuk.
Igazi Jézus születésére váró nóta.
***
Egy másik, figyelemre méltó vers az ószövetségi Énekek Éneke.
A héten hangzott el belőle egy kivételesen szép szakasz.
Csitt! A szerelmem,
nézzétek, ő jön ott,
ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!
Szerelmem olyan, mint a gazella, a
fiatal szarvas a hasonmása.
Nézzétek, már itt áll házunk falánál,
benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.
Aztán köszön, s így szól szerelmesem:
Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult….
Nekem így, adventben, a karácsonyt előlegezi.
Mutatom: nézelődik a rácson…
Utolsó kommentek