Az ima közlekedés Isten és ember között, szentek és az emberek között. De hogy létrejöjjön a kapcsolat, ahhoz erős hit kell, legalábbis egyre erősödő hit.
Miért is?Hogy megvalósuljon, amit Szent Pál fogalmaz meg nagyon pontosan: Mert benne élünk, mozgunk és
vagyunk. Pál tapasztalatból beszél. Az ő hite, kapcsolata Istennel élő lett. Meggyőződésből beszélt, amikor Areopáguszon tartott beszédben e mondatot ajkára vette.
Újabb idők konvertitái közül ide emelhetem Dienes Valéria életének egyik epizódját, aki egy hosszú kihagyás után megvalósuló gyónását követően otthonában egész valójával érezte, hogy Itt van. És Aki itt van, az az Isten.
Szerencsésnek mondhatja magát az, akinek hasonló misztikus élménye adódott. De ha ilyen nem is adatik meg, akkor se kell úgy tenni, mintha Isten nem volna jelen mindennapjainkban.
A feltámadt Jézus azt mondja Tamásnak: …hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek, (vö. Jn 20,29)
Talán érthető, hogy miért kérjük hitünk erősítését. Érdemes az örvendetes olvasó bevezetésében elhangzó fohászt komolyan venni: aki [Jézus] hitünket növelje…
Most jutottam el mondanivalóm lényegéhez.
Ha egy szót se szólok, csupán tudomásul veszem, hogy Isten erőterében vagyok, már imádkoztam. Ebben az erőtérben jó életem minden percét töltenem.
Ha napjában mind sűrűbben tudatosítom ezt az erőtérben levést, minden cselekedetem, minden gondolatom, minden megnyilvánulásom Isten jelenlétében történik.
Magyarul – folyamatosan imádkozom. Ez jelenti ugyanis a folyamatos imádságot. Jézus mondja: …szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. (Lk 18,1)
Ha belépek a szobába, Istennel együtt teszem.
Ha a boltban vásárolok, velem az Isten.
Ha misén veszek részt, Isten házába léptem, az ő jelenlétében folyik a szent cselekmény. (Vö. Introibo ad altare Dei…)
Ha betegség köt ágyhoz, Isten ott sem hagy el.
Nem is folytatom.
A láthatatlan Isten jelenlétét alapos okunk van feltételezni. Mindenféle misztikum nélkül is elérhetjük, hogy vele, benne, mellette, közelében, társaságában, őt meg-megszólítva éljük le életünket, annak a jelenlétében, aki a tenyerébe rajzolt minket, aki a szeretet puha kötelékével vonz magához minket, akinek adósa vagyunk minden megélt élményért, életünkért, társainkért, s talán nem véletlenül Mária közvetítéséért is, akit Jézus anyánknak rendelt kínszenvedése alkalmával.
Így, élő hittel megáldva esélyünk van a győzelemre minden rossz és békétlenség felett.
Tehát megtérés, hit, Isten jelenlétében való tartózkodás – életmódszerűen.
2024.12.31. 10:02 emmausz
Gondolatok az imáról 2024 végén
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1418763570
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek