Mickey webnaplója

A jazzban patternnek hívják azokat a mintázatokat, mintákat, amelyeket visszatérően felhasználnak a zenészek. Ezek ismétlődések, kitaposott ösvények, amelyek „közhely-ként szolgálnak a műfajon belül. Ez jutott eszembe, miközben azon gondolkoztam, miért vonzanak a sorozatok, minták?
Férfias dolog volna? (nem személyekhez kötődnek, s nem is személyekről szólnak.) Mikre gondolok?
- Fotók visszatérő témákról, pl. virágok.
- csúfolódók, mondókák gyermekkoromból
- speciális énekszövegek, amelyeket valamilyen okból feljegyeztem
- szógyűjtemények
Tegnap a hangutánzókat sorakoztattam fel (Czakó Gábort utánozva, aki ugye a mozgást, menést jelentő igékkel szórakoztatta az ilyesmi iránt érdeklődőket). Korábban a
-li végű szavakat (svábos beütés)
-tyú, -tyű végződésűeket pl. dugattyú
-ül végűeket továbbgondolva -ülés végűek - kékülés = festett fapad
- nak, -nek végűeket: pl. reznek  
- óc végűeket, pl. Galambóc.
- Olyan t végű főneveket, amelyekkel mondatot szerkesztve a tárgy eset t-jét hagyom el. Pl. ettem egy kis sajt.
A felsorolt kigyűjtések nem légből kapottak, valamennyit korábbi posztjaimból mazsoláztam.  Korábban előfordult, hogy a posztban így fogadkoztam: Soha többé!
Aztán mégis összegyűjtöttem újabb sorozatokat.
Ilyen volt két nagyon régi sor is.
Itt megismétlem. (Minden magánhangzóval értelmes szót alkotó sorok):
ár ér ír orr őr úr űr.
Aztán sz*r szár szer szír szór szőr szúr szűr.
Hallom lelki füleimmel: Hagyd már abba!
Na jó.
Talán most eljön a pihenés ideje, és egy darabig nem szedegetek csokorba semmit.