Mickey webnaplója

Az idősödő jezsuiták elém élték az öregedést.
Egyik sokat szenvedett tagtársuk, p. Pálos Antal SJ szerette bömböltetni a rádióját, hogy hallja is a focimeccs-közvetítéseket.
Ha ő megtehette – gondoltam, hogy én is megtehetem.
Mivel hét sportcsatornát tudunk fogni a tévén, a késő esti órákban nemegyszer leülök a képernyő elé, hogy egy-egy nívósabb mérkőzést megnézzek.
Ami érdekes, hogy valamelyik csapatnak szurkolok a küzdőfelek közül, és alig magyarázható, hogy adott esetben miért éppen annak a gárdának.
Így voltam a tegnap este látott elődöntő nézése alkalmával is. Az Arsenal játszott a Paris St. Germain ellen.
Mindkét csapathoz fűznek emlékek.
Az Arsenal A. Wenger kapitánysága idején dicsekedhetett a kiválóan futó Henryvel.
A PSG meg a Mbappe távozása óta is eredményes.
Dembélé erős játékos.   
Tetszett az erős iramú mérkőzés.
Dembélé hamar betalált asz angolok hálójába, amelyet nagysokára követett egy angol sarokrúgás, amely majdnem eredményednek bizonyult.
Lest mutatott a VAR.
Az is volt, láttam.
Nem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért gondoltam az Arsenal győzelmét, és miért szurkoltam ennek ellenére a PSG-nek.
Reméltem, hogy megtartja előnyét, és ez így is lett.
A PSG védöi eredményesen romboltákl az angol támadásokat,
Kapusuk, a fura nevű Donnarumma pedig mindent eredményesen hárított, ami elérte a kapuőr területét.