Mickey webnaplója

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy ahogy a Lélek szólásra indította őket.
   Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? 
Mi pártusok,
médek,
elamiták
Mezopotámiának,
Júdeának,
Kappadóciának,
Pontusznak,
Ázsiának, 
Frígiának,
Pamfiliának,
Egyiptomnak és
Líbia
Cirene körüli részének lakói, a
Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, 
krétaiak és
arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.” Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: „Mi lehet ez?” Mások gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral”. (Apcsel 2,1skk.)
Ha jól számolom, tizenhat idegen nációt sorol a történet.  És mindenki a saját nyelvén értette az elmondottakat. Mivel Júdás már nincs, az alig tucat tanítvány beszéli ezeket a nyelveket. Hozzáteszem, hogy a tanítványok jó része analfabéta volt. Ez áll ugyanis az Apostolok cselekedeteiben: „Amikor látták [a főtanács tagjai] Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, igen elcsodálkoztak… ( Apcsel 4,13)
Hihetőleg a többi tanítvány se volt képzett prédikátor.
NB. Szent Pál megjegyzi: „Isten azokat választotta, akiket ez a világ bolondoknak tart, hogy ezáltal megszégyenítse a bölcseket. Azokat választotta, akiket a világ gyengének tekint, hogy megszégyenítse azokat, akiket erősnek tartanak.” (1Kor, 1,27.28)
Ez az egyház 2000 évese története során számtalanszor beigazolódott (pl. Fatima: három pásztorgyerek).
A nyelveken való megszólalás sem lehetett a sajátjuk. Nem is volt az. A Lélek beszélt belőlük, ahogyan azt Jézus korábban megjövendölte.
Így fordulhatott elő, hogy szabatosan képesek voltak elmagyarázni térítő mondanivalójukat olyan nyelveken, amelyeket nem is ismertek. A történtek feljegyzője, Lukács, az orvos-evangelista megjegyzi, hogy „aznap mintegy háromezer lélek megtért”.
Az isteni beavatkozás esete.