Ma itt hagyom a hazai politikát, és egy kuriózumot hozok ide, egy országocskát, a harmadik legkisebbet a Vatikán és Nauru után.
Neve a polinéziai atoll-szigetnek: Tuvalu, amely államformáját tekintve parlamentális monarchia, élén III. Károly a tuvaluiak (angol) királya.
Hivatalos nyelve a tuvalui.
Területe mindössze 26 km2.
Lakossága kb. 11 000 fő.
Fővárosa is van: Funafuti.
Termelnek sört, kiviteli cikkük a kókuszdió, repterük is van.
Nem is ez az érdekes a liliputi országról, hanem az a tény, hogy az óceánok vízszintjének emelkedése a szigetet létében veszélyezteti. A sziget alighanem víz alá fog kerülni, és mint ilyen megszűnik emberi lakhelyként működni. Már most is évente 200 ember nyerheti el, ha szerencsés az ausztrál állampolgárságot. De hát, ha ilyen ütemű az elvándorlás, akkor az ötven évig tartana. Nem biztos, hogy a sziget addig fennmarad.
Lakossága polinéz és kis számban mikronéz. Még kevesebb számban tongai.
Nem is olyan régen foglalkoztam az egyes kultúrák elhalásának a kérdésével. A kis népek számolhatnak vele, hogy mind nyelvük, mind hagyományaik, vallási nézeteik, zenéjük, irodalmuk (amennyiben van) velük pusztulnak. Az egyetemes emberiség szegényedik a folyamat során.
Az okok között tán fel sem soroltam a tengerek térhódítását, noha konkrét ez a fenyegetés.
Így múlik el a világ dicsősége?
A kultúrák is efemerek?
A nemzetek önreflexiója is törékeny?
Népek mennek a lecsóba?
Velük együtt minden, ami identitásukhoz tartozott.
2025.06.30. 09:23 emmausz
Tuvalu
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9018898146
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek