Mickey webnaplója

foglalkoztat
Olvasom, hogy a franciák az abszolút hangokra a szolmizáció elnevezéseit alkalmazzák: ut, re bémol, ré, mi, fa, fa diése,  sol, sol diése, la, si bémol, si. Nincs ebben semmi érthetetlen. Az Arezzói Guido megálmodta szolmizációt egy régi himnusz ihlette.
„Ut queant laxis 
resonare fibris
Mira gestorum 
famuli tuorum,
Solve polluti 
labii reatum,
sancte Ioannes.”
Innen az elnevezései.
Arra alkalmas a relatív hangsor alkalmazása, hogy a hangviszonyokat begyakorolja a tanuló.
Megjegyeztem az írást olvasva, hogy „Kodály alighanem az alapfokú szolfézsban való egyszerű tájkékozódás miatt forszírozta a szolmizálást. A probléma a hangnemváltással függ össze. Modulációk során roppant nehézkes a szolmizáció. A komolyabban zenével foglalkozók jól teszik, ha rátérnek az abszolút hangelnevezésekre. A Fisz mindig Fisz, a Bé mindig Bé marad. Azt akarom kifejezni, hogy az emberek legtöbbjének elég, ha szolmizálni tud. Kodály közönséget szeretett volna fejleszteni a polgárokból. E célnak elég lett volna a szolmizálással való élés.”
Eddig érthető és elfogadható az okfejtés.
A korábbi korszakok zenéje e kétféle jelöléssel jószerével leírható. De alkalmazható-e a kortárszene jelölésére is. Egyre kevésbé.
A glissando két végpontját tudom csak hanggal leírni, a közbeeső folyamatos változást nem. A különféle zörejek előadásának mikéntjét pedig leginkább azok tudnák felidézni, akik ezekkel foglalkoznak.
***
Tegnap elkezdték vetíteni a Fekete István regényéből (Tüskevár) készült filmet.  Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy játéklehetőség. Ki írta, mi a címe, hogy hívják a benne szereplő tanár(oka)t?
Kapásból ezek estek be:
Karinthy F., Tanár úr kérem: Frölich
Móricz Zs., Légy jó mindhalálig: Gyéres
Fekete István, Tüskevár, Kengyel
Szabó Magda, Abigél, König, Kalmár, Torma Gedeon
E. Kästner, Repülő osztály, Nemdohányzó
Ch. Dickens: Copperfield Dávid, Creacle