Ő az, aki áttörte a hallgatás falát. Megírta versét Nagy Imrére vonatkoztatva s következetesen nagybetűvel írt NI szótaggal. idézem:
a sír NIncs sehol
a sír a gyilkosok
a test se I T T NIncs sehol
a test se O T T
a csont a gyilkosok NIncs sehol
a csont
(p. s.)
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI!
Aztán…
Aztán 2007-ben a költő is elhunyt.
Azonnal írtam hát egy verset átvéve az ő stíluseszközét és rá vonatkoztatva. Imigyen szólt:
NG halálhírére
Lehullott már minden sallaNG
Még az ég is szürke – boroNG
Érted cseng – érted boNG
Érted szól a nagyharaNG
A gyászlobogó érted leNG
Megszólal bennünk egy belső haNG
a halál titkán elménk mereNG
Kérjük az Urat: imánk hozzá eseNG
Énekünk most érted zeNG
Legyen rajtad ünneplős gyolcs iNG
Mikor az Úr előtt állsz, drága [N] Gazsi!
***
Feleségem megmutatta Tarbay Edének irományomat.
A költő azt mondta, hogy tetszik neki, csak az a baj, hogy nem neki jutott eszébe.
Mostanában valamiért szóba került itthon ez a történés.
Okkal jegyeztem meg én is: Tényleg kár, hogy nem Tarbay Ede írta.
Ma ismert volna a vers, és nem menne feledésbe.
De hát csakugyan nem ő írta.
Sajnos.
Utolsó kommentek